Módszertani szabadság

Pedagógus joga és lehetősége a pedagógiai tevékenységben alkalmazandó eljárások (módszerek, eszközök, szervezési módok, stratégiák) megválasztására és saját belátása szerinti alkalmazására.

1. Az egységes tanítási-nev.-i módszerek használatának tört.-i gyökerei a középkori latin isk.-kig nyúlnak vissza, amikor a ?felülről építkező? isk.-k évszázadokon át a szűk körű tanulnivalóhoz (olvasás, írás, elemi számolás) igazodó elemi módszereket (betűkártya, ?előolvasott?, előre mondott szövegek ?kórusban? emorizálása. Később, a triviális iskolákban a dictamen) alkalmaztak éppen úgy, mint ahogyan a kor erkölcsi felfogásának megfelelően a nevelésben is csak kevés eljárást (példák, szentenciák, aforizmák memorizálása, katekizálás, testi fenyítés stb.) használtak. Szervezett ped.-képzés híján ezek generációról generációra hagyományozódtak.

? 2. Az iskoláztatás kiterjedése, majd tömegessé válása (XVII?XIX. sz.) szükségessé tette a tömegek oktatására alkalmas eljárások kimunkálását. Kétirányú törekvések határozták meg évszázadok módszertani fejlődését. Az egyik a ?mindenkinek mindent megtanítani? gondolata által vezéreltetve szükségszerűen az egységesítés irányába hatott (pl. Comenius, Herbart), a másik a ?kinek?? ? ?mit?? tanítunk kérdés jegyében a gyerekek fejlődési sajátosságaihoz és a tananyag jellegéhez igazodva keresett adekvát módszereket (reformpedagógiák); ennek eredménye Mo.-on is egy nagyfokú módszerdiverzitás lett, egészen a XX. sz. közepéig.

3. A szervezett m. tanítóképzés kialakulásának időszakától (XIX. sz. közepe) erősen tért hódító herbartiánus ped. egységesítő törekvései következtében kialakul (főképp az alsófokú oktatásban) egyfajta módszertani formalizmus is (formális fokozatok, Herbart, fonomimika, frontális munka stb.), amely a századforduló és a XX. sz. első évtizedeinek reformped.-i törekvései ellenére tovább él, s önkéntelenül is alapot ad az 1950-es, 60-as évek erőszakos egységesítésének.

4. Az isk.-k államosítás a (1948) után kialakult ?ttv.-i diktatúrával? együtt megszűnik a módszerválasztás szabadsága: előírják, hogy ??az egyes tantárgyak keretében mennyit és hogyan kell tanítani.? (Az oktatás tartalma. 1952.) ? A következő évtized tanterveihez kiadott módszertani útmutatókban, ?irányító? tanmenetekben foglaltak végrehajtását a felügyeleti rendszeren keresztül szigorúan ellenőrizték, az előírtaktól való eltérést szankcionálták, ezért a ped.-ok többsége ? mintegy önvédelemből ? csak azt és csak úgy tanította, ami és ahogyan az előírásokban megfogalmazódott. Így évtizedek alatt kialakult a frontális munka módszertani monokultúrája. (1989-ben pl. egy reprezentatív vizsgálat ?önbesorolásos? adatai szerint anyanyelvtanításban a tanárok 93%-a, matematikában 80%-a, biológiában 73%-a alkalmazta rendszeresen ezt a munkaformát.).

5. Mindezek ellenére a ped.-ok egy jelentős része továbbra is újat kereső, kísérletező, módszereit szakmai tudása alapján szuverén módon választó szakember maradt, fontos szerepet vállalva ? sok kutatóval együtt ? a monolitikus, diktatórikus ped.-i irányítás megváltoztatásában.

6. Az 1985. évi tv. az oktatásról jelentős változást hozott: kodifikálta a ped.-okmódszertani szabadság át. Hatalmas alkotó erők szabadultak fel ezáltal, s a korábbi idők kísérletező, kutató ped.-ai (mint pl. ?szentlőrinci kísérlet? ? Gáspár L.: nyelvi-irodalmi-kommunikációs kísérlet, értékközvetítő és képességfejlesztő program ? Zsolnai J. s mások) nyomán, és főképp az 1990. évi rendszerváltozást követően számtalan új kezdeményezés indult el, amelyek többsége nem csupán a módszerek szabad alkalmazására irányult, hanem a képzés rendszerének részbeni v. teljes átalakítására ( alternatív iskolák), erősen támaszkodva a századforduló reformped.-i mozgalmainak eszmei örökségére is.

7. A módszertani szabadság nem egyszerűen csak lehetőség, hanem (szakmai szempontból nézve) igen alapos felkészültséget feltételező (etikai oldalról tekintve) kötelezettség. ? A módszertani szabadsággal mint lehetőséggel élni csak olyan átfogó, ált. ped.-i és módszertani kultúrával rendelkező ped. képes, aki a gyerekről, a tananyagról, az oktatási folyamatról és a nevelés folyamatáról, eszközeiről stb., mint feltételekről annyi elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik, hogy ezek alapján a ped.-i folyamatok tervezésében döntési alternatívákat tud feltárni és előzetes döntés eket tervezni, és a valós ped.-i folyamatokban jelentkező váratlan szituációkban helyes aktuális döntésekre képes. ? Íratlan etikai tv., hogy a ped. úgy válasszon módszereket, hogy általuk minden egyes ? különböző adottságú és fejlettségű ? gyereknek önmegvalósításához, képességei kiteljesítéséhez az optimális segítséget adja meg.

Orosz Sándor

Szerkesztette: Lapoda Multimédia