Moesch

Lukács, matematikus, a magyar kegyesrend főkormányzói helyettese, szül. Mainzban 1651., megh. Nikolsburgban 1701 márc. 25. 1668-ban a lengyel piaristarendbe lépett. Tanulmányai végeztével előkelő családoknál tanított. Pálffy János Károly altábornagy fiait matematikára, Lubomirski herceg és Sobieski János lengyel király gyermekeit pedig németre oktatta. Buda ostroma alkalmával Pálffy magával hozta a hadsereghez. Mint jeles hadi mérnök tényleges részt vett az ostromban, s a tábor első elhelyezésében az ő sikerrel bevált tervét fogadták el. 1692. a magyar piaristarend főkormányzói helyettesének választották. Mint ilyen hadi mérnök tényleges részt vett az ostromban, s a tábor első elhelyezésében az ő sikerrel bevált tervét fogadták el. 1692. a magyar piaristarend főkormányzói helyettesének választották. Mint ilyen sokat fáradozott a tanárképzés javításán. 1695 nov. 29. adta ki e tárgyban a 18 szakaszból álló: Ordo studiorum in Vice-Provincia nostra Hungarica c. szabályzatot, mely a magyar tanárképzés multjának egyik legérdekesebb emléke. Ő vitte keresztül a magyar piaristarend elszakadását a lengyeltől. Az e miatt kitört viszálykodásoktól elkeseredve, elhagyta Magyarországot, s 1700. Privigyéről Nikolsburgba költözött. Nyomtatásban megjelent művei közül említésre méltók az 1686. megjelent gyászbeszédei, a Széchenyi György esztergomi érsek tiszteletére kiadott füzete, továbbá az 1693. megjelent és széltében olvasott: Vita Poetica per omnes aetatum gradus deducta etc. Az Arithmetica practica c. műve 1697. jelent meg. Számos művet hagyott maga után kéziratban, melyek jobbára Nikolsburgban lappanganak. A budapesti kegyesrendi levéltárban őrzik a Bibliothecae Mathematicae Patris Lucae a S. Edmundo (1684) c. hatalmas, kétkötetes és gazdagon illusztrált kézirati munkáját.

Forrás: Pallas Nagylexikon