Móga

János, honvéd tábornok, szül. Bockóban (Nyitra) 1785., megh. Szász-Erdeken 1861 nov. 10. A hadseregbe mint hadapród 1802-ben lépett. Részt vett az 1809-iki wagrami csatában, hol két életveszélyes sebet kapott s szolgálatképtelenné válván, nyugalomba helyeztetett. A francia háboru kitörésekor újra tényleges szolgálatba lépett századosi ranggal, melyet 16 évig viselt. A törzstiszti rangfokozatokat gyors egymásutánban nyerte le, 1842. pedig vezérőrnaggyá s 1848. altábornaggyá lett. Ottinger és Telekynek a magyar hadsereg vezényletétől történt megválása után ő vette át a Jellachich-csal szemközt levő seregek parancsnokságát. A bánt Pákozdnál megverte s menekülő seregét követte az ország határáig. Swechatnál erélytelenül viselvén magát, a fővezérlettől megfosztatott. Az osztrák hadi törvényszék 5 évi várfogságra itélte. Végső éveit Szász-Erkeden töltötte vejénél, Lázár György grófnál.

Forrás: Pallas Nagylexikon