mohácsi csata

II. Szulejmán szultán fő céljának a Habsburg-hatalom megtörését tekintette, s mivel az út Mo.-on keresztül vezetett, 1521-ben, Nándorfehérvárt (Belgrád) is elfoglalva, felszámolta Mo. déli védelmi vonalát. Az európai erőviszonyok kedvezőtlenül alakultak Mo. számára, s az országon belül is nagy volt a széthúzás. 1526 nyarán Szulejmán 8O 000 fővel indított hadjáratot. II. Lajos királynak nem volt központi zsoldosserege, s mivel nem mert az 1514-ben levert parasztokhoz fordulni, csak a nemesi-főúri bandériumokat tudta mozgósítani. Végül mintegy 26 000 főnyi serege - Tomori Pál kalocsai érsek vezetésével - 1526. aug. 29-én Mohácsnál vereséget szenvedett. A csatavesztést a köznyelv azóta is ?mohácsi vész? névvel illeti. A 15 000 halott között volt a király, a fővezér s az ország világi és egyházi vezetőinek java. A mohácsi csatában elbukott a középkori magyar királyság, s a történetírásban ezzel a dátummal szokásos a szorosabban vett középkori magyar történelmet is lezártnak tekinteni.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• bandérium
• középkor
• királyság