Mohák

(növ., haláp, moh, moha, Musci vagy musci frondosi) alatt a közéletben a lombos mohákat értjük. Jellemök, hogy a termést süveg fedi (l. Mohsapka), fedőcskével nyilik, a tokocskának középponti oszlopa van, de rugó szál nincs. A lombos moh a májmohával közel rokon, de a telepnövényekre már egyik sem emlékeztet s mind hengerded és leveles száru. A szár vékony, fonálnemü, felálló v. szétkúszó. A levél gyakran keskeny, hártyanemü v. pikkelyalaku, az eret kivéve rendesen egyrétü parenchim sejt alkotja. A táplálékot gyökhajjal szíja fel. A szár tetején vagy oldalvást gyakran másforma levelek vannak; ezek mint a mohabimbó fedő levelei a termékenyítő szerveket borítják. Ez a M. virága, de az ivarszervök külön lévén, egylakiak vagy kétlakiak. A M. nevezetes csoportja: I. Tőzeg-M. (l. o. és Tőzeg, Sphagninae); nagyobb és apróbb spórájok van. II. Igazi M. (Byinae); telepjök fonalalaku, a spórák csak egyfélék. Ezek: 1. Szétfestők (Schizocarpi), termésök megérve hosszában négy hasadékkal nyilik fel (Andreaeaceae). 2. Szétkorhadók (Cleistocarpi), a termés zárva marad (Phascaceae). 3. Kupakosak (Stegocarpi). Ezek ismét: a) Csúcsa-termők (Acrocarpi). Termésök a törzs v. ágak tetején támad. Ilyen a Funaria, Dicranum, Bryum, Polytrichum. b) Oldalvást termők (Pleurocarpi). Termésök a levelek tövéből ered. Ilyen a Hypnum, Fontinalis. c) Levélen termők (Entophyllocarpi). A tetőn vagy oldalvást álló termés az alján ketté hasadt levél lemezei közül nő (Fissidens). A M. többnyire gyepesen növő apró növénykék; gyakran, kivált az északon, nagy területet elborítanak, a nedves helyen egész rétet (mohatundra) alkotnak. Némelyik a napos kopasz földön, falon, fedésen, meztelen sziklán v. kövön nő, másik az erdőtalaj fölött mohaszőnyeget von, néhány az ingoványon terem, a vizet az egészen át felszíja, a tőzeg alkotásához is hozzájárul (tőzegmoha, Camptothecium lutescens stb.). Egészen a vizben kevés él, némelyik a fát, ócska faépületet stb. lepi el. Több mint 100 génuszának mintegy 2300 faja az egész föld kerekségén, de leginkább a mérsékelt és hideg vidéken terem, sőt a leghidegebb sarkvidéken is; a havasok csúcsán pedig a zuzmókkal vegyest zárja be a vegetációt.

A M. a természet gazdagságában nevezetesek. A más növényeknek még nem alkalmas kopár talajon, meztelen sziklán, futó homokon ők telepednek meg legelőször s a talajt a nagyobb növény részére előkészítik. Moha védi a földet a gyors kiszáradástól, mert a vizet magába szíja; nem engedi, hogy a termőföldet a zápor a hegylejtőről lemossa. A közte növő plántáknak, valamint az alája rejtőzködő télialvó bogárnak védő lepelként, nagyobb állatnak fekvőhelyül, a madár fészeképítőül szolgál. Az ember derekalj kitömésére, üveg- és porcellánáruk elpakolására, a kövek közt maradó hézagok kitöltésére, télen ablakok közé vánkosul használja, sőt vele a marhák alá is lehet ágyazni vagy a földet trágyázni. A M.-at fenyvesben alomnak, kefének, mesterséges virágnak és kertészeit célra szokás gyüjteni. Alomnak kiváltképen a Hypnum fajai valók, erre a célra a trágyának az értéke ugyanannyi súlyu rozsszalmával szemben mintegy 80%. Kefét a nedves erdőtalajon termő Polytrichum communeből kötnek, mesterséges virágnak pedig a Hypnum tamariscinumot, H. splendents meg a mohát gyüjtik. Ezeknek ritkán hagyják meg az eredeti szinét, hanem inkább indigokarmin és pikrinsav festékével szokták szinesíteni. A kertész a kényesebb virágcserepet vonja be mohával, kivált tőzegmohával, hogy a földje állandóan nedves maradjon, sőt tenyészt is benne virágot s az ananásztenyésztéshez is használja. Csak kevés M. kártevő, p. ha a kaszáló réten nagy darabot elborít, vagy ha a fát mint fakosz növi be.

Forrás: Pallas Nagylexikon