mohamedánizmus

iszlám: az egyik nagy világvallás. Az i. sz. VII. sz.-ban keletkezett az Arab-félszigeten Mohamed (570-639) tevékenysége nyomán, felhasználva az arab, a zsidó, a keresztény és az iráni ősvallás elemeit. A mohamedánizmus egyistenhit (egy az isten: Allah és Mohamed az ő prófétája). Allahon kívül jó és rossz angyalok, ill. próféták is léteznek, közöttük a Bibliából ismertek (így Jézus is). Szent könyvük a Korán, amely Mohamed tanait foglalja össze. Eszerint minden ember sorsa eleve elrendelt (determinált: kiszmet), de hisznek a halál utáni életben és az utolsó ítéletben is. A hithű mohamedánok, akik mindig a Korán parancsai - szurái - szerint éltek, a paradicsomba kerülnek, ahol minden jóban részesülnek. A hitetlenek - pl. a zsidók és a keresztények - a pokolra jutnak, ahol különleges szenvedés vár rájuk. A Korán a hívők kötelezettségeit részletesen előírja. Egyik ilyen alapvető parancsa az egy igaz hit terjesztése minden eszközzel, akár fegyverrel is. Ez volt évszázadokig a mohamedánizmust államvallásként kezelő hatalmak (így pl. a törökök) terjeszkedő politikájának az ideológiai alapja. A mohamedánizmus széles körben elterjedt az arab világban, de Törökország, Irán, Afganisztán, Pakisztán, sőt a távol-keleti Indonézia is jórészt mohamedán. Nagy csoportjait találjuk a balkáni országokban és Afrika különböző országaiban. A mohamedánizmus létrehozta az iszlám sajátos kultúráját, gondolkodásmódját és létformáját, amely egyrészt jelentős hatást gyakorolt az európai és az egyetemes emberi művelődésre, másrészt megtartotta a mohamedánokat saját, zárt lelki világukban. Ennek számos jelét látjuk az ún. iszlám forr. vallási-pol. mozgalmak jelenkori fellendülésében. Több, egymással vetélkedő irányzata van, köztük legismertebb a siita és a szunnita. Az iráni iszlám forr. győzelme óta (1979) nagyon megerősödött az az irányzat, mely a mohamedán államok társ. és jogrendszerét az iszlám tanításai alapján akarja átalakítani.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• SZU