Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Mohammed... ----

Magyar Magyar Német Német
Mohammed... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Mohammed

több török szultán neve.

1. M. (I.), szül. 1374., megh. Drinápolyban 1421. Két testvérével, Szolimannal és Musával kemény harcokat kellett folytatnia az uralomért. Mindkettőt legyőzte. 1413. a hatalom M. kezében nyugodott, aki az elzüllött és elpusztult birodalom újjászervezéséhez fogott. Ezt a feladatot sikerrel oldotta meg. A trónon fia, II. Murad követte.

2. M. (II.), a Büjük (nagy) melléknévvel, II. Murad fia, I. M. unokája, szül. Drinápolyban 1430., meghalt Gebiseben (Kis-Ázsiában) 1481 máj. 3. 1451. lépett a trónra, Konstantinápolyt 1453 ápr. 10. óta (Orbán nevü magyartól öntött) ágyuiból szakadatlanul lövette s máj. 29. hatalmába kerítette. Három napig rabolni engedte katonáit, de azután hozzáfogott az elpusztult, részben leégett és kifosztott város restaurálásához és több szép palotával (serail) és mecsettel díszítette új székhelyét; a Zsófia-templomot és mecsetté alakította át. Egyébiránt türelmesnek mutatkozott a gör. ekl. egyház hivei ellen, és megengedte, hogy patriárkát választhassanak. Azután minden figyelmét és erejét arra fordította, hogy Albániát és a Görögország földjén, valamint a szigeteken alapított frank fejedelemségeknek, a velencei és genovai gyarmatoknak véget vessen. E célból 1454-től kezdve 1478-ig ugyszólván szakadatlanul harcolt hol frank, hol velencei, hol genovai ellenfeleivel; közben-közben azonban hazánk ellen is fordította félelmetes fegyvereit. 1454. Velencével viselt győztes háborut; 1455-56. pedig a két Palaiologos-fejedelmet alázta meg, Tamást és Demetert. Azután hazánkra került a sor, melynek helyzete Konstantinápoly eleste óta rosszabbra fordult. Hunyadi János 1454. Firuz béget űzte el Szendrő alól, midőn pedig két évvel később Brankovics deszpota futárjai M. nagy hadi készületeiről hirt hoztak Budára: Hunyadi a saját költségén toborzott 10 000 zsoldost és Carvajal pápai követtől, de még inkább Kapisztrán János és keresztes vitézeitől támogatva, 1456. Belgrád felmentésére indult, melyet M. akkor már erősen lövetett. Hunyadi előbb a Zimonynál horgonyzó 200 török hajót szórta széjjel, hogy a várba utat törjön magának, azután pedig a törököknek általános kirohanást rendelvén, a törököknek általános rohamát verte vissza (jul. 21.) és végre általános kirohanást rendelvén, a törököket M. szeme láttára megszalasztotta és táborukat prédául ejtette. E roppant diadal hire nagy lelkesedést keltett egész Európában, de Hunyadi János és Kapisztrán korai elhalálozása folytán a vérmes remények csakhamar füstté váltak. Hunyadi Mátyás királyunk uralkodásának elején ugyanszintén támadást intézett a törökök ellen és előbb Oláhországot tette meg újra hűbéres tartománnyá, majd Boszniába tört, hol Jaica alól a törököt elűzte (1463-1464), de a nyugateurópai viszonyok alakulása és Mátyásnak a cseh és a német korona elnyerésére irányuló aspirációi más mederbe terelték politikáját, ugy hogy a II. Pius pápa és utódai által tervezett keresztes had eszméje első sorban a Mátyás és Velence közötti barátságtalan viszony folytán terméketlen maradt. A Belgrád előtt vallott kudarc egyébiránt annyira lehűtötte M. szultán hazánk ellen táplált harci kedvét, hogy a következő évtizedekben a Balkán-félsziget délnyugati államaira vetett figyelmét. 1456. Athén városát, 1458. pedig az Akropoliszt kényszerítette megadásra, 1458. átment az Isztmuson és Palaiologos Demetert ejté foglyul, mig Tamást csak uralmának felétől fosztotta meg. 1461. a trapezunti császárságnak vetett véget. 1470-ben Negroponte és Lemnoszról elűzte Velence csapatait. Olykor egyik-másik állam megtámadta ugyan a törököt, igy Velence irigy versenytársa, Genova is, de az illető rendesen pórul járt. Genova p. 1475. Kaffát vesztette. Több szerencsével ütközött meg a 70-es évek végén Mátyás királyunk a pogánnyal; az 1475-76-iki télen megvívta Sabác, 1479. pedig Verbász várát; vezérei pedig, Kinizsi Pál és Báthory István, a Kenyérmezőn mértek halálos csapást egy török seregre (1479). Egészben véve azonban M. hatalma akkor már teljesen szilárd alapon nyugodott, olyannyira, hogy a szultán újabb, még merészebb tervek kiviteléhez fogott. A krimi tatárok khánját már 1473. kényszerítette volt meghódolásra; most, 1480. Rhodus előtt termett, melynek vívása közben azonban a jánosrendü lovagoktól súlyos vereséget szenvedett. Ere Itáliára vetette szemeit és Albániából, Zante meg Kefaloniából, mint hadműveleti alapból készült a pápa, Firenze és Nápoly meglepetésére és Olaszország 1481. csakugyan arra ébredt, hogy Otranto fellegvárát a törökök hatalmukba kerítették. A nápolyi király és a pápa Mátyás királyunkhoz fordultak segélyért, akinek hadai a pogányt Otrantóból csakugyan megszalasztották. Az agg. M. erre még egyszer Rhodus ellen fordult, de a sziklavár előtt most is csak kudarcot vallott. Ezután pedig 1481 elején megtört testtel Persiának izent hadat, melynek kezdetén meghalt. Magasztalói kiszámították, hogy 30 évnyi uralkodása alatt 12 országot hódított meg és 200 várost kényszerített megadásra. Hivei a «Ghazi» jelzővel illették és a «Fatih» (hódító) névre méltatták.

3. M. (III.), III. Murád fia és utóda, szül. 1566. és uralkodott 1595 jan.-1603. Trónralépte után megölette összes testvéreit, számra nézve 19-et. Azután a magyarországi események kötötték le figyelmét. Szegedre érkezvén 150 000 hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldötte, maga pedig szept. 21. Eger ellen fordult, melynek idegen őrsége a várat okt. 13. gyáván átadta. Csak ezután (okt. 22.) érkezett meg Erdélyből Zsigmond fejedelem mintegy 45 000 emberrel, akikkel a kir. fővezér, Miksa főherceg, Mező-Keresztesnél egyesült. Itt vívták azután a keresztények és pogányok okt. 26-27. azt a két napig tartó rettenetes csatát, mely a hadjáratot eldöntötte. Első nap a törökök és maga a szultán is már megfutottak, de a diadalittas győzők megfeledkeztek a rendről, mit a törökök hasznukra fordítván, az elszéledt és zsákmányt szedő keresztényeket megrohanták és megszalasztották. Vezérei a 15 éves háborut tovább folytatták. Pálffy Miklós és Schwarzenprémet 1598. Győr várát, nemkülönben Tatát, Veszprémet és Palotát foglalták vissza; Ibrahim, az új nagyvezér ellenben Kanizsát kerítette kézre. V. ö. az irod. Mangold, A magyarok oknyomozó története (158. és 164-5. old.).

4. M. (IV.), Ibrahim szultán fia; szül. 1641., uralkodott 1648-1687., megh. börtönben 1692. A trón ugyan már atyja letétele után, 1648. szállott reá, de nagykoruságáig mások kormányoztak nevében. 1656-ban maga vette át az uralkodást, de most is csak báb volt környezetének kezében és a pompa meg bujaság rabja. Alatta a török birodalom mind jobban lecsúszott a hanyatlás lejtején és alatta rázták le a lengyelek (l. Sobieski) és a magyarok a török igát. Uralkodása elején ugyan erélyes vezérei, a Köpriliek (l. o.) még egyszer diadalra juttatták a félhold hatalmát, a török hatalom végleges hanyatlását nem gátolták meg. Bécs előtt a török kudarcot vallott (1683), Budavár elveszett (1686) és a harsányi (mohácsi) csatában 1687. nagy vereséget szenvedtek a törökök, a velenceiek pedig tengeren győzedelmeskedtek. Ezek a vereségek oly elégületlenséget keltettek, hogy a fővárosban Szoliman nagyvezért megölték, a sereg pedig M. szultánt börtönbe vetette és öccsét, II. Szolimánt emelte helyébe a trónra.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is