Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Mohammed... ----

Magyar Magyar Német Német
Mohammed... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Mohammed

b. Abdalláh, a nevéről nevezett mohammedán vallás alapítója, szül. Mekkában (arábia Hidsáz tartományában) 571. a Koreis-(l. o.) törzsből, mely a Ká"ba (l. o.) körül viselt tisztsége által Közép-Arábiában nagyon előkelő helyet foglalt el. megh. 632 jun. 8. A szegényes családból származó gyermek élete hatodik évében teljesen árván maradt nagyatyjára, "Abd al muttalibra, majd ennek halála után nagybátyja, Abú Tális viselte gondját. Ezek is szegény emberek lévén, M. pásztorfiunak szegődött gazdag mekkaiakhoz, később nagybátyjának üzleti utazásaiban kisérője volt. A legenda szerint ily utazás alkalmával találkozott Sziriában Bahira és Dserdsisz nevü keresztény remetékkel, kik benne mint jövendő prófétára ismertek és nagybátyjának azon nagy hivatásáról adtak hirt, melyre a gondviselés a fiatal M.-et rendelte. Viszonyai csak akkor fordultak jobbra, midőn egy Kahdidsa nevü gazdag özvegyasszony szolgálatába lépett, kit 25 éves korában, jóllehet az asszony már 40 éves volt, nőül is vett. E házasságból két fiu és négy leány származott, kik mind gyermekkorukban elhaltak; közülök csak Fátima ért el magasabb kort; e leányát M. unokaöccséhez Alihoz, Abú Tálib fiához adta nőül. Eleinte kereskedői hivatásának élt; de már ez időben is belső életét erős küzdelmek nyugtalanították. Ellenmondásban állott környezetének vallásával és erkölcseivel, világnézetével. Gondolatai mindig nagyobb erőt vettek rajta, zsidókkal és keresztényekkel aló érintkezése mindinkább tartalmat kölcsönözött vallásos hajlamainak. Közvetlen környezetében is akadtak, kik az uralkodó pogányságtól eltértek és az egy isten hitét vallották. Khadidsa unokatestvére, Varaka, is egyike volt azoknak, kik a fétisimádással rokon arab politeizmustól elfordultak és tisztább vallásos eszméknek hódoltak. M. lelkét ezentul még az isteni itélet eszménye töltötte el. Körülbelül 40 éves lehetett, midőn 610-611 felé azon tudatra ébredt, hogy isten őt arra a hivatásra rendelte, hogy népét a pogányság veszedelméből megmentse és az egy Alláh hitére hivja fel. A Mekka körül levő barlangokba visszavonulva látomásai voltak, melyek között lelkében isten megjelenését érzé, ki őt tanainak hirdetésére szólítá fel. A korán 96. szurája, kétségkivül a korán legelső darabja, ily látomás eredménye. A viziók gyakrabban ismétlődtek. M. ugy vette őket, mintha Alláh Gábriel angyal, kit Szentléleknek nevezett, közvetítésével nyilvánítaná neki az emberekhez szóló izenetét. Irni tudó hivei foglalták irásba azt, amit a próféta isten nyilatkozásaként hirdetett. E kinyilatkoztatások képezik a korán (l. o.) tartalmát, mely M. prófétai fejlődésének különböző korszakaiból való és e szerint mind tartalomra, mind pedig lendületre különböző irányu és értékü. Eleinte az istenitélet rémsége, a paradicsom és pokol eszméje töltik el, az istennek ellenszegülő régi népek szörnyü bűnhődésével példázgat; később a községét szervező, a törvényhozó lép előtérbe.

Fellépése elején csupa gúnnyal találkozott M. a hitetlen mekkaiaknál. Felesége volt legelső követője, erősen hitt férje missziójában, biztatta és bátorította. Abú Bekr és rokona Ali voltak legelős támaszai. Különben csak rabszolgák, szegény emberek csatlakoztak eleinte a mekkai arisztokráciát egyre korholó, szocialisztikus tanokat hirdető prófétához; a mekkaiak üldözték. Midőn a hivők kis községének helyzete mindinkább veszélyesebbé vált Mekkában, M. tanácsára a keresztény Abissziniába vándoroltak ki, közöttük volt Othmán is, a majdani khalifa. Ezalatt néhány befolyásosabb ember közöttük Omar is átpártoltak a prófétához; de ellenfelei is fokozódott gyülölettel üldözték a reájuk mindinkább veszélyesnek mutatkozó mozgalmat és nagyon érzékeny rendszabályokkal sujtották M. hiveit. 617-619. M. teljes családját (a Korejsiták Hásim-féle ágát) kizárták a törzs közösségéből és velük minden érintkezést megtiltottak. Ezalatt következett be Khadidsa halála, kinek életében M. más házasságot nem kötött; első neje halála után újból más-más házassági frigyre lépett. Halálakor kilenc házastársat hagyott hátra, kik között "A?sa, Abú Bekr leánya, és Hafsza, Omar leánya voltak a legelőkelőbbek. 622. fontos fordulóponthoz ért M. pályája. A mekkai országos várásokra csődülő arab törzsek épp oly közönnyel viselkedtek hirdetései irányában, mint a mekkaiak. Csak a Mekkától északra fekvő Jathrib lakosai, kik a körükben élő zsidók révén már ezelőtt is megismerkedtek volt a monoteizmus eszméivel, érdeklődtek a mindenfelől kigúnyolt és üldözött M. hirdetése iránt. Meg is hitták, hogy közöttük telepedjék le hiveivel; arra kötelezték magukat, hogy ellenségeik elől megvédik őket. M. engedett a meghivásnak és hiveivel 622 nyarán a barátságos Jathribba vándorolt ki. E kivándorlást (arabul hidsra) tették később Omar alatt a mohammedán időszámítás kiinduló pontjává. Vele kezdődik tulajdonképen az iszlám nyilvános élete és hatása. Jathrib ezentul a próféta városává lett (Medinat al-nebi); ez új nevének (Medina) értelme. A prófétát pártoló lakosokat Anszár-(segítők)nak hitták; a M.-del kivándorlottak: Almuhádsirun; e két rétegből állott a mohammedánok gyülekezete, melynek szervezése volt M. legelső feladata az új viszonyok között. Mecsetet épített és a liturgia legelső elemeit megállapította. Minthogy Medina nagyszámu és befolyásos zsidóságát óhajtá magához téríteni, sokat sajátított el a zsidóság vallásos formáiból és szakásaiból. Átvette a nagy bőjtöt (l. Asúra), Jeruzsálemet vette az ima iránypontjává (l. Kibla) stb. Minthogy dacára ez engedményeknek a zsidók visszautasították csábító szózatát, az engedményeket visszavonta és ezentul mind szenvedélyesebb gyülölettel fordult ellenük és a legvadabb, az alattomosságtól sem idegenkedő módon üldözte őket. Most kezdte meg harcait az arab pogányok ellen is és különösen a mekkaiak ellen. Az volt célja, hogy a Ká"bába vonuljon és azt a pogány kultusztól megtisztítván, az egy Alláh imádásának központjává tegye. Eleinte a mekkaiak észak felé induló vagy onnan visszatérőben levő karavánjai ellen intézte támadásait, melyek a beduinok portyázásaitól nem különböztek. Az első nagyobb ütközet a medinaiak és mekkaiak között 624 ramadhán havában a Mekka és Medina közötti Bedr mellett esett. M. volt a győző, sok foglyot ejtett a mekkaiak közül, szabadon bocsátásukért tetemes váltságdíj birtokába jutott. Néhány beduintörzzsel és a zsidó Kainua"a-törzzsel vitt harcot 625. az Ohod hegye melletti ütközet követte; a mekkaiak boszuja a Bedr mellett szenvedett vereségért. Nemsokára az ohodi kudarc után a Nadir zsidók fölött aratott győzelme (északibb vidékekre űzte őket és vagyonukat elkobozta) egy kissé javította M. helyzetét, de 627. a mekkaiknak a velük szövetkezett beduinok segítségével Medina ellen intézett ostroma nagy próbának tette ki M.-et. Medina körülárkolása által meghiusította a mekkai szövetség támadását. A döntő ütközetet ezért «az árok csatájának» hijják. A Medina ellen intézett ostromot a mekkaiakat segítő zsidó Kurejza-törzs kiirtásával boszulta meg. Ezután a Sziria felé tanyázó beduinok legyőzése által mindinkább több ért hódított a maga számára; 628. támadólag lépett fel Mekka ellen; ki akarta erőszakolni, hogy hiveinek megengedjék, hogy a nagy búcsuban (hadds, l. o.) részt vegyenek. Erre ugyan a mekkaiak nem álltak rá, de másrészt M. azt a sikert aratta, hogy ellenségei formális fegyverszüneti szerződésre léptek vele 10 évre, azzal a feltétele, hogy a medinaiak a jövő évben pár napig a nagy búcsuban részt vehetnek. Nem lévén egyelőre mit félnie a mekkaiaktól, ismét a zsidókat vette üldözőbe; a neki ellenszegülő Khejbar zsidóságát legyőzvén, a hatalmi körében levő összes zsidókat elpusztította. A mekkai zarándokolás, melyben a szerződés értelmében hiveivel részt vehetett, nagy előnyül szolgált ügye terjedésének az arab törzsek között. Most mindenfelé követeket küldött a pogányok főnökeihez; némelyek békés úton, mások a fegyveres erőnek engedve, hozzá csatlakoztak. Bizánc császárát, a persa királyt és egyéb fejedelmeket is felszólított, hogy őt Isten prófétájának elismerjék. A keresztényekhez küldött egyik emberével Sziriában rosszul bántak; ezt alkalmul használta fel arra, hogy őt Isten prófétájának elismerjék. A keresztényekhez küldött egyik emberével Sziriában rosszul bántak; ezt alkalmul használta fel arra, hogy 629. a bizánci birodalomhoz tartozó szir kereszténység ellen háborut indítson, mely alkalommal a Holt-tenger déli vidékén fekvő Múta melletti ütközetben M. nagy kudarcot vallott; csak hadvezére Khálid bátorságának köszönhette, hogy a megvert sereg rendesen vonulhatott vissza Medina felé. 630. a mekkaiak megszegték a fegyverszünetet. Ezt Mekka meghódításával torolta meg M. Sikerült a Ká"bát hatalmába ejteni, a bálványokat elpusztítani és a várost a hivők hatalmába keríteni. Mekka ezentul az iszlám fővárosa. Az események e szerencsés fordulatával az iszlám ügyéé volt a diadal. Most már a pogány arabok legtekintélyesebb vezérei, törzsfejei M.-nak hódolnak, Medinában megjelennek a próféta szine előtt és nagy ünnepélyességgel, ha nem is őszinte lélekkel, alattvalóikkal együtt az iszlámhoz csatlakoztak. Csakhamar az egész arab félszigeten az új vallás, a dolgok új rendje uralkodik. Ezalatt Khálid, M. nagy hadvezére, újra a bizánci birodalom területe ellen indul és bár nem sikerül neki a határt átlépni; mégsem tért vissza minden eredmény nélkül: Ukejdir keresztény fejedelmet magával hozhatta Medinába, ahol M. szine előtt az iszlámról tett vallást. 632. M. legutolszor életében zarándokol Mekkába; a hagyomány ez ünnepélyes alkalomhoz számos tanítást és törvényt fűz, melyeket M. az egybesereglett hivőknek hirdetett. E búcsujáráskor alkalmazott szertartások, amint azokat a hagyomány előadja, egészen mai napig a hadds (l. o.) szokásainak alapját képezik. Medinába visszatérve, a bizánci birodalom ellen ismét hadjáratot tervez, melynek élére Uszámát állítá. De e tervének életbelépését már nem érte meg. Abból a szobából, melyben meghalt, alkották sírhelyét. Most egy nagy mecset fogja körül e helyet, melyet a mohammedán világ nagy kegyelettel tisztel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is