Mókusfélék

(Sciuridae), a rágcsálókhoz tartozó emlőscsalád, melynek tagjai nyulánk testüek, széles homlokcsonttal, jól kifejlődött kulcscsonttal és vakbéllel vannak ellátva. Szemeik nagyok és elülállók. Mellső végtagjaik 4 teljes ujuak, a hüvelyk csökevényes, a hátsó ellenben 5 ujju. Farkuk különböző hosszu, többnyire kétsorosan sűrü szőrökkel borított. Fogazatuk: metsző 1/1, zápfogak 5/4. Az ide tartozó fajokat 3 nembe osztják. 1. Igazi mókusok (Sciurus L.), melynek pofazacskójuk nincs és farkuk legalább olyan hosszu, mint a testök. Testök karcsu és hajlékony, végtagjaik rövidek, a hátsók nagyobbak, izmosabbak és ugrásra alkalmasabbak. Hosszu ujjaik sarlóformáju karmokkal fegyverezvék és igy igen jól tudnak kúszni. Kétsorosan szőrös farkuk lompos. Fejök gömbölyü, fülkagylóikat hosszu szőrpamatok díszítik. Több faja, kivévén Ausztráliát, ismeretes. Hazánkban a közönséges mókus, v. evetke, v. cicabó (S. vulgaris L.) található. Szine nyáron vörösbarna. télen szürkésbarna, de található fekete, ezüstfehér, sőt fehér is. Testének hossza 25, farkhossza 22 cm. Európa. Észak-Ázsia bükk-, tölgy- és fenyő-erdeiben a fákon tartózkodik. Valóságos erdei bohóc, oly ügyesen mozog, ugrál, kúszik a fán. Mogyoróval, bükkmaggal, fenyőmaggal táplálkozik, de a fiatal madarakat, tojásokat sem veti meg, sőt a fák rügyeinek és hajtásainak lerágásával kárt is okoz, azért az erdészek szorgalmasan üldözik. Önkészített v. elhagyott varju-, szarka-fészekben lakik. Tavasszal 3-7, kilenc napig vak fia van egyszerre. Igen kedves állat, mely a fogságban könnyen megszelidül. Hangbeli nyilatkozatait Paszlavszky József hazai zoologus figyelte meg. Húsát a szibériai vadnépek eszik, Szőrös bőrét jó prémül használják, különösen az oroszországi szürkszinüét. A rókamókus (S. vulpinus Gm.), mely Észak-Amerikában él és sokkal nagyobb; a szürke mókus (S. cineretus L.) hasonló nagyságu, mint a miénk. Pennsylvania tölgyeseiben található. Az óriás mókus (S. maximus Schreb.), mely Kelet-Indiában él, fekete, rozsdavörös szinü, testének hossza 43 cm., farka hasonló hosszu. - 2. A pofazacskós mókus (Tamias), mely hasonló testalkotásu, csakhogy pofazacskója van és farka nem éri el testének hosszuságát. Egyik faja Amerikában (T. striatus Wagn.), a másik észak-keleti Európában (T. Pallsi Baird) él. - 3. A repülő mókusok (Pteromys-Cuv.), melyeknek mellső és hátsó végtagjait bőrredő köti össze. V. ö. Paszlavszky, A mókus beszéde, Természettudományi Közlöny (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon