Monnier

(ejtsd: monnjé), 1. Henrik Bonaventura, francia rajzoló, szül. Párisban 1799 jun. 6., Megh. u. o. 1877 jan. 3. Jogot tanult, majd hivatalnok lett az igazságügyminisztériumban. Már ekkor rézmetszeteket készített Béranger dalaihoz és Lafontaine meséihez, mikor pedig 1828. Moeurs administratifs dessinés d"apres nature címmel kiadta szatirikus rajzainak első füzetét, el kellett hagynia állását és ezentul kizárólag rajzolással foglalkozott. Roppant népszerüségre tett szert 1830. kiadott művével: Scenes populaires dessinées a la plume, melynek alakjai közül a jó, ósdi, enyhe humorral ábrázolt Joseph Prudhomme világhirüvé lett. Ezt követték egyéb rajzsorozatai, melyekben többnyire a régi jó idők nyárspolgárias egyszerüségét állítja szembe a kor romlott finomságával Ezek: Scenes populaires (4 köt., Páris 1835-39); Scenes de la ville et de la campagne (2 köt., 1841); Scenes populaires. Oeuvres completes (2 köt., 1846); Bourgeois de Paris (1854); Quarties de Paris; Moeurs parisiennes, stb. Alakjainak népszerüsége arra indította, hogy a legkiválóbbakat szinpadra vigye. Grandeur et décadence de Joseph Prudhomme (1852) és Joseph Prudhomme, chef des brigands (1860) címü vígjátékai nagy sikert is arattak. V. ö. Champfleury, Henri M., sa vie, son oeuvre (Páris 1879).

2. M. Márk, francia iró, szül. Firenzében 1827 dec. 7., megh. Genfben 1885 ápr. 18. Sokáig élt Olaszországban s azután a genfi egyetemen az irodalomtörténet tanára volt. Nagy feltünést keltett L"Italie est-elle la terre des morts? (1859) c. röpirata; irta még: Garibaldi, histoire de la conquete des Deux-Siciles (1861); Histoire du brigandage dans l"Italie méridionale (1862); La Camorra, mysteres de Naples (1863); Pompéi et les Pompéiens (1864). Lefordította Goethe Faustját, irt költeményeket (Lucioles, 1853; Poésies, 1871); kisebb szinműveket Gozzi modorában (Sic vos non vobis, 1853; Le roi Babolein, 1853; Le curé d"Yvetot, 1862; Le congres de la paix, 1871 stb.) és több novellát (Les amours permises, 1861; Nouvelles napolitaines, 1879; Apres le divorce, 1885 stb.) Történeti és irodalomtörténeti munkái: Le protestantisme en France (18549; Les a?eux de Figaro (1868); Geneve et les poetes du XVI. siecle a nos jours (1873); La Renaissance de Dante a Luther (1884); La Réforme, de Luther a Shakespeare (1885). V. ö. Rambert, Écrivains nationaux de la Suisse (Páris 1874).

Forrás: Pallas Nagylexikon