(gör.), eretnekek, akik Krisztusban csak egy istenemberi,
nem pedig külön isteni és emberi természetet tanítottak s hittek; a tévely
szerzőjétől eutichianoknak is neveztettek. Eutychies, Konstantinápoly mellett
egy kolostor archimandritája, Krisztus a természet kétféleségét tagadta,
állítva, hogy benne minden emberi az isteni lényében olvadt föl, s vele
elkülönözetlenül egy természetté lett. Flavian konstantinápolyi patriárka 448.
zsinatot hivott össze, mely Eutyches tévtanát kárhoztatta. Leo pápa kellőleg
értesítve, helyeselte eljárását. Eutyches e közben 449. Efezusba új zsinat
egybehivását eszközölte ki Theodos császárnál, melynek elnöke, alexandriai
Dioscurus, épp oly korlátolt eszü mint szenvedélyes ember volt. Ezen a
gyülekezeten, mely «rablózsinat» néven ismeretes, fegyverhatalom alatt hozattak
határozatok, melyek szerint Eutyches igazolva, Flavian pedig letéve lett, sok
más hithű püspökkel együtt. Leo pápa sürgetésére II. Martianus császár alatt
451. Kalcedonba egyetemes zsinat minden határozata elvettetett, Eutyches és
Ioscurus kiközösítették s ki lőn nyilatkoztatva, hogy Krisztusban két természet
van egy személyben egyesülve: egy isteni, s egy tökéletes emberi, minden
összeelegyedés, átváltozás, elválás és elkülönítés nélkül, miáltal azonban a
természet különbözése nem szünik meg. E téves tanítás következtében támadt
zavarok századokon át tartottak. Igy Palesztinában Juvenalis jeruzsálemi
püspököt székéből kiűzve, Teodos monofizitát tolták helyébe; Alexandriában az
általunk megölt Proterius helyébe Timot nevü szerzetest tették püspökké;
Sziriában Barsumas apát garázdálkodott; tanítványa, Samu Örményországban
követte mesterét. Ez időtájt iszonyu zavarokat támasztott Fullo Péltter
Antiochiában, ki elűzvén a kat. püspököt, székét erővel foglalta el. E
zavaroknak véget vetendő, Zeno császár Acaius konstantinápolyi patriárka
tanácsára 482. békerendeletet (Henotikon, l. o.) bocsátott ki, melynek erejénél
fogva a M. egyesíttetnének a katolikusokkal. III. (II.) Felix pápa e rendeletet
többszörösen és határozottan elitélvén, I. Justin császár azt eltörölte, a
kalcedoni zsinatot jóváhagyta és az Anastasius császár által számkivetett
püspököket visszahivta s igy a békét helyreállította a keleti és nyugati egyház
köt. Ugyanezt tette Justinius császár is. Ez azonban nem gátolta a M.
fönmaradását, sőt az arabok segítségével elterjedtek Ázsia és Afrikában;
Alexandriában patriárkát választottak maguknak és koptoknak (l. o.)
neveztettek, mig Sziria és Mesopotámiában Baradai Jakabtól sajátságos
egyházszervezetet s jakobita nevet nyertek a M.; ezekkel szemben a katolikusok,
mivel hitt tekintetében a császárt és kalcedoni zsinatott követik, melchitáknak
neveztetnek ma is. - Az erdélyi részekben 1672. Oláhországból betelepült 3000
örmény család is eutichiánus volt, de nemsokára Minász (episcopus moldavus)
püspökükkel egyetemben örmény ritusok fentartásával Rómával egyesültek s a ma
is fennálló és törvénybe cikkelyezett hazai örmény kat. egyházat alkotják.
Forrás: Pallas Nagylexikon