Monostor
(a gör. monasthion szótól), oly
épület vagy épületcsoport, amelyben szerzetesek, apácák szabályszerüen ájtatos
és erényes életet folytatnak. Egyenértelmü a kolostor kifejezéssel (l. o.). Az
épület alkotó részei a templom, a keresztfolyosó, refektorium, hálóterem,
gyülésterem, társalgó, udvar és kert. A felsoroltak egyike-másika néhol
hiányzik vagy aránytalanul nagy méretü. A női M.-oknál a templom kórusát rácsozatokkal
rendszerint elkülönítik. Mintaszerü M.-épületek a párisi Saint-Germain-des-Prés
apátság és a Valde-Grace M., utóbbiban nők laknak. A M., mint a kereszténység
elterjedésével kifejlődött intézmény, különösen a középkor stilusait tükrözteti
vissza épület-példányain. A csekély számu bizánci stilusban épült-példányain. A
csekély számu bizánci stilban épült jelentéktelen M.-épületeket sok és nagyobb
méretü román ízlésü M.-épület követi, de legnagyobb a gót stilü M.-ok száma. A
XII. sz.-ig a szt. Benedek-rend kebeléből került ki a legtöbb építőművész, de
már a gót építőstil korszakának beköszöntésekor a viszterciták vették át a
vezérszerepet, tágas, világos épületeket emelve M.-ok céljaira, első sorban
Franciaországban, de másutt is Európában, ahol az általuk bevezetett
építő-irányt követték, igy különösen Németországban, Angliában, továbbá Olasz-
és Spanyolországban is. Majd a dominikánusok és ferencrendiek következtek, akik
a M.-építészetet csaknem teljesen kivetkőztették zárdaszerüen egyszerü
jellegéből és világias fényűzésnek nyitottak utat a M.-építészet terén.
Különösen a keresztfolyosókat - a M.-ban lakók sétahelyét, amely egyszersmind
közvetítette az átjárást a lakosztályok és a templom között - látták el
fényűzéses dísszel, amiben szintén Franciaország járt legelől. A művészet
legmagasabb fokán Barcelona katedrálisa áll, amely ugyancsak M. kiegészítő
része. A XIII. sz. végén keletkezett és másfél századnál tovább épült. A
renaissance-stilben emelt legszebb M.-ok hazája Olaszországban, ahol a szerzetesrendek
kiválóan művészies megoldásu M.-okat mondhattak otthonuknak. Igy első sorban
kell kiemelni a paviai Certosát (l. o.). A renaissance későbbi mesteri közül
Bramante, majd Michelangelo szerepel a M.-építészet terén. Előbbi a római S.
Maria della Pace kolostor udvarának egyszerü, de arányaiban mesteri
megoldásával, utóbbi a szinten tómai karthausi M.-mintaszerü megépítésével
gyarapította az építészet terén kiérdemelt babérjait. A XVIII. sz. egyik
hatalmas M.-építkezése a portugáliai Mafra (l. o.) várost teszi nevezetessé.
A hazánkban épít M.-ok közül csak igen kevés maradt fenn a
mai napig. Nevezetesek az apátfalvi és Kerci (Fogaras) ősrégi M.-ok, amelyből
azonban már alig látható egyéb romnál. Későbbi korból valók a Vörösklastrom
(Szepes), a Gara-Szt.-Benedek és a Szt.-Márton helységekben épült M.-ok. Az
újabb korban keletkezett M.-épületek közül a Csákvár melletti Majkban épült
barokstilü M. érdemel felemlítést. Inkább históriai, mint építőművészeti
szempontból érdekesek a budavári főegyházzal (Mátyás templommal) kapcsolatosan
kaszárnyaszerü egyszerüségben emelt jezsuita zárdaépületek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|