Monroe
Jakab, az É.-amerikai Egyesült-Államok 5-ik elnöke, szül.
Westmoreland grófságban (Virginia) 1758 ápr. 28., megh. New-Yorkban 1831. jul.
4. Jogot végzett, részt vett a szabadságharcban és 1782. tagja lett Virginia
állam törvényhozó testületének. 1783. polgártársai a kongresszusba, 1790. pedig
szenátorrá választották. 1794. mint követ Franciaországba ment, ahol azonban
csekély erélyt fejtett ki hazája érdekében, amiért 1796. visszahivták. Erre
View of the conduct of the executive in the foreign affairs of the United
States c. munkájában (1798) védeni iparkodott magatartását. 1799-1802-ig
Virginia kormányzója volt, 1803. újra Páris-, majd Londonban járt mint követ,
1804. pedig Madridba küldték, ahonnan a kormány 1808. visszahivta. 1811. újra
Virginia kormányzója lett; ez év végén pedig Madison elnök államtitkárrá tette;
1812. a hadügyminisztérium élére került. Ebben az állásban erélyesen folytatta
az Angliával kitört háborut. 1817. az Unio elnökévé választották, mely állást
1821. egyhangulag másodszor is elnyerte. A külügyi politika terén elődeitől
eltérően erélyes hurokat pengetett (l. Monroe-doktina) és mint első ismerte el
a D-i és közép-amerikai felkelt spanyol gyarmatok függetlenségét.
Misszisszippi, Illionois és Alabama alatta léptek az államok sorába, Florida
pedig 1819. vétel útján került az Unio birtokába. 1825. visszalépett a
magánéletbe. V. ö. Gilman D. C., James M. (Boston 1883) és Márki, M. s a
M.-elv. (Erdélyi Muzeum, 1896, I-II. füzet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|