(ejtsd: montekukkoli) Rajmond (Montecuculi), olasz gróf, szül.
a Modena melletti M. kastélyban 1609 febr. 21., megh. Linzben 1680 okt. 16. Már
1625. belépett a császári seregbe s végig harcolta a 30-éves háborut, amelyben
több győzelmet vívott ki. 1635. ezredessé lett, 1643. pedig a modenai herceg
tábornaggyá. 1645. segítette Lipót császárt I. Rákóczi György ellen. A
vesztfáli béke után a legfelsőbb hadi tanács tagja volt és diplomáciai
küldetésben is járt Krisztina svéd királynőnél és Cromwellnél. 1657.
segítségére ment János Kázmér lengyel királynak Rákóczi és a svédek ellen;
ezeket kiűzte Németországból és elfoglalta Holstint, Schleswiget, Jütlandot és
Pomerániát. Ennek jutalmául 1658. a császári sereg tábornagyává lett. 1660.
Győr kormányzója volt és azon sereg fővezére, mellyel a következő évben Kemény
János erdélyi fejedelmet, bár nagyon kelletlenül, segítette a török ellen. Nagy
óvatossága és a hadtudomány szigoru szabályai szerint való eljárása miatt kevés
sikert aratott, ugy hogy csak Kolozsvárt került vissza. A magyar közlemény
felzúdult M. ellen, aki magát 1662. egy röpiratban védelmezte, amelyre Zrinyi
Miklós felet, megcáfolván M.-nak a magyarokat ócsárló állításait. 1663., mikor
a török ismét betört az országba, M. állott a védő sereg élén, de nem mozdult
ki biztos helyéből, Pozsonyból, ugy hogy ez alatt a törököt, tatárok szerte
pusztítottak; Zrinyi pedig segítség hiányában kénytelen volt a maga erejéből
harcolni, de meg nem akadályozhatta Érsekújvárnak török kézre jutását. M.
elhibázottnak tartotta azt is, hogy Zrinyi az 1664 jan. megindított téli háboruban
Pécs elfoglalása után felgyujtotta a drávai török hidat. Ugyszintén rosszalta
Kanizsa ostromát, melynél Zrinyit a melléje adott két vezér, Strozzi és
Hohenlohe, gátolta a maga tervének keresztülvitelében. Mikor a török a Mura és
Dráva összefolyásánál épült Zerinvárhoz közeledett, M. egyre azt ajánlotta
Zrinyinek, adják át a várat, mert ugyse lehet azt védelmezni. Tétlenül nézte
Zrinyi erőfeszítését, aminek az lett az eredménye, hogy a vár 1664 jun. végén a
töröké lett. Zrinyi elkeseredetten Bécsbe ment segítségért, de nem kapott. Ez
alatt M. végre győzelmet aratott. A török sereg Győr felé vonult a Rába folyó
jobbpartján. Aug. 1. Szt.-Gothárdnál egyik része átkelt a balpartra, ahol M.
által megveretett, mivel a nagyvezér nem ment segítségére. M. e győzelme dacára
a szégyenletes vasvári békére lépett, mely szerint Várad és Érsekújvár a töröké
mard, Zerinvárat nem szabad többé felépíteni és Székelyhidat le kell rontani,
továbbá 200 000 forint fizetendő a szultánnak. Az európaszerte kelt
felháborodás közepette M. védelmére megjelent egy Lucerna caesarea discurrens
cum Comiti Zrinio c. röpirat. Ezután M. ismét külföldön működött. 1673. mint a
franciák elleni császári sereg fővezére megakadályozta XIV. Lajos
terjeszkedését. 1675. négy hónapig hadakozott Turenne ellen Elzászban, de Conté
visszavonulásra kényszerítette, mire Lotaiai Károly vette át a fővezérséget. M.
visszavonult a hadi tudományos műveivel foglalkozott. Mint német birodalmi és
meltii herceg halt meg. M. kitünt mint hadtudományi iró is. Tudományos
működésének alapjait 1639. rakta le, mikor Banér fogságába jutott. Művei: Opere
di M. (Milano 1807-8); Opere militari (Torino 182); Memorie della guerra, ed
istruziono d"un generale (Velence 1703); ennek új kritikai kiadása megjelent
ily címen: Commentaires sur les Mémories de M. par Turpin de Crissé (Páris
1769); fő műve: Commentarii bellici cum puncto artis bellicae systemate (Bécs
1718, német, francia és olasz nyelven is).
Forrás: Pallas Nagylexikon