Monteverde
1. Gyula, olasz szobrász, szül. Bistagnóban (Piemont) 1837
okt. 8., a genovai akadémián, majd Rómában tanult. 1874. a római Accademia di
San Luca tanára, 1889. pedig szenátor lett. Kisebb genreszerü szoborművekkel
lépett föl, de hirnevét életnagyságu márványcsoportja alapította meg: Jenner
próbaoltást végez fián (genovai kórház). Egyéb művei: Viktor Emánuel óriási
szobra Rovigóban (1881); Bellini zeneszerző szobra Cataniában (1882); Thalberg
szobra Nápolyban; Viktor Emánuel király lovasszobra Bolognában (1888); Kolumbus
első inspirációja; Az örök dráma (leány és halál, 1892).
2. M. Kolos (Claudio), az olasz zene újjáalakítója, szül.
Cremonában 1567 máj., megh. Velencében 1643 nov. 26. Mesterének, Ingegnerinek
utóda volt: karnagy a mantovai Gonzaga hercegségnél 1603-13., ekkor a velencei
Szt. Márk-bazilika karnagyául hivták s az elődeinél nagyobb javadalmazással
tüntették ki. Első szerzeményei (Canzonette a tre voci, 1584) óta öt kötet
madrigalt adott ki, mikorra a nagy tudományu Artusi megirta az ő modern
harmoniái ellen 2 kötetes vádiratát (1600); ez nem gátolta M.-t haladásában, s
1607. a hercegi menyegző ünnepére irt első operája Orfeo diadalra juttatta a
Caccini és Peri teremtette recitálás elvét. Már 1608. Arianna c. operát irt,
1624. egy elbeszélő szöveggel áttört drámai zeneművet: Il combattimento di
Tancredi e Clorinda, ebben alkalmazza először a vonós hangszerek tremolóját;
1630. a szintén alkalmi Proserpina rapita c. dalművet. A dögvész ekkor
elnémította a művészeket. M. legközelebbi operája volt Adona (azaz Adonis)
1639.; gyorsan következtek: Le nozza di Enea con Lavinia; Il ritorno d"Ulisse
in patria (1641, a bécsi udvari könyvtár kézirata); L"incoronazione di Poppea.
Mindezekben a zenekarra irás első öntudatos művésze M., változatos, sokszinü,
jellemző a hangszerelés. Megjelent számos egyházi és más kisebb zeneműve,
egyesek azóta Burney, Choron, Kiesewetter, La Fage, Martini, Winterfeld
munkáiban; az Orfeo már 1609. is, újabban pedig a Publicationen der Geseellschaft
für Musikforschung 10. kötete gyanánt. V. ö. Bellaigue cikkét: Revue des deux
Mondes 1896 márc.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|