Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Monteverde... ----

Magyar Magyar Német Német
Monteverde... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Monteverde

1. Gyula, olasz szobrász, szül. Bistagnóban (Piemont) 1837 okt. 8., a genovai akadémián, majd Rómában tanult. 1874. a római Accademia di San Luca tanára, 1889. pedig szenátor lett. Kisebb genreszerü szoborművekkel lépett föl, de hirnevét életnagyságu márványcsoportja alapította meg: Jenner próbaoltást végez fián (genovai kórház). Egyéb művei: Viktor Emánuel óriási szobra Rovigóban (1881); Bellini zeneszerző szobra Cataniában (1882); Thalberg szobra Nápolyban; Viktor Emánuel király lovasszobra Bolognában (1888); Kolumbus első inspirációja; Az örök dráma (leány és halál, 1892).

2. M. Kolos (Claudio), az olasz zene újjáalakítója, szül. Cremonában 1567 máj., megh. Velencében 1643 nov. 26. Mesterének, Ingegnerinek utóda volt: karnagy a mantovai Gonzaga hercegségnél 1603-13., ekkor a velencei Szt. Márk-bazilika karnagyául hivták s az elődeinél nagyobb javadalmazással tüntették ki. Első szerzeményei (Canzonette a tre voci, 1584) óta öt kötet madrigalt adott ki, mikorra a nagy tudományu Artusi megirta az ő modern harmoniái ellen 2 kötetes vádiratát (1600); ez nem gátolta M.-t haladásában, s 1607. a hercegi menyegző ünnepére irt első operája Orfeo diadalra juttatta a Caccini és Peri teremtette recitálás elvét. Már 1608. Arianna c. operát irt, 1624. egy elbeszélő szöveggel áttört drámai zeneművet: Il combattimento di Tancredi e Clorinda, ebben alkalmazza először a vonós hangszerek tremolóját; 1630. a szintén alkalmi Proserpina rapita c. dalművet. A dögvész ekkor elnémította a művészeket. M. legközelebbi operája volt Adona (azaz Adonis) 1639.; gyorsan következtek: Le nozza di Enea con Lavinia; Il ritorno d"Ulisse in patria (1641, a bécsi udvari könyvtár kézirata); L"incoronazione di Poppea. Mindezekben a zenekarra irás első öntudatos művésze M., változatos, sokszinü, jellemző a hangszerelés. Megjelent számos egyházi és más kisebb zeneműve, egyesek azóta Burney, Choron, Kiesewetter, La Fage, Martini, Winterfeld munkáiban; az Orfeo már 1609. is, újabban pedig a Publicationen der Geseellschaft für Musikforschung 10. kötete gyanánt. V. ö. Bellaigue cikkét: Revue des deux Mondes 1896 márc.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is