Montfaucon

(ejtsd: monfokon) Bernát, latinosítva Montefalco és Montefalconius, francia régiségbuvár, szül. Soulage várában (Languedoc) 1655 jan. 13., megh. 1741. dec. 21. Eleinte a katonai pályára szánta magát, azonban 1676. a bencések rendjébe lépett. 1698-1700-ig tanulmányi utat tett Olaszországban s visszatértében a párisi St. Germain-kolostorba zárkózott. 1719 óta a Feliratok akadémiának tagja volt. Művei közül megemlítendők: Diarium italicum (Páris 1702); Palaeigraphia graeca (u. o. 1708); Bibliotheeca Coisliniana (u. o. 1715); L"antiquité expliguée et représentée en figures (u. o. 1719-24, 15 köt., németül kivonatosan Rothtól, Nürnberg 1807); Les monuments de la monarchie française (franc. és lat., Páris 1729-33, 5 köt.); Bibliotheca bibliothecarum manuscriptorum nova (u. o. 1739, 2 köt.). Kiadta Athanasius mveit (u. o. 1693, 3 köt.); Origenes Hexapla-ját (u. o. 1713, 2 köt.); Chrysostomos János műveit (u. o. 1718-34, 3 köt., új kiadás 1834-40); végre megemlítendő a Cillectio nova patrum et scriptorum graecorum (u. o. 1706, 2 köt.) V. ö. Broglie, M. et les Bernardins (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon