(ejtsd: moonmoranszi), ősrégi francia nemesi család, mely
nevét a Páris mellett fekvő M. helységtől vette s melynek tagjait 1327 óta a
«Franciaország első bárói»-féle cím illette meg. A család őse állítólag Lesbius
volt, aki mint szent Dionysios tanítványa, mesterével együtt szenvedett
vértanuhalált. A történelem tanusága szerint I. Bouchard (megh. 980 körül) volt
a M.-uradalom legrégibb birtokosa. II. Mátyás, kit a nagy connétable
melléknévvel tisztteltek meg. II. Fülöp Ágost alatt Normandia elfoglalásánál
(1203) tünt ki. Újabb babérokat aratott az angolok és németek elleni háboruban,
jelesen a Bouvines mellett vívott döntő csatában (1214); később megadásra
kényszerítette az albigenseket és IX. Lajost, VIII. Lajos kiskoru fiát
védelmezte a lázongó nagyok ellen. Megh. 1230 nov. 24. Halála után a család két
fő ágra szakadt; az idősbbik a M. báró, az ifjabbik a M. Laval név alatt
szerepelt. II. János, az idősebbik ágnak sarja (szül. 1402., megh. 1477 jul.
6.) a XV. sz. elején ismét három ifjabb ágnak vetette meg alapját. Fia Vilmos,
második nejétől született gyermeke (megh. 1531 máj. 24.), atyja franciaországi
birtokait örökölte; János és Lajos fiai ellenben, kik első nejétől származtak,
anyjuknak Branbantban lévő Nivelle és Fosseux birtokait örökölték. A Nivelle ág
Németalföldre származott át s ott Hoorn grófnak (l. o.) és öccsének, Flórisnak
kivégeztetésével szomoru véget ért (1568, ill. 1570) A Vilmos által meglapított
bárói ág legkiválóbb sarja M. Anna volt, a XVI: sz. legnagyobb hadvezére, pair,
I. Ferenc és II. Henrik királyok hirneves marsalja és connétable, akit II.
Henrik király érdemei alapján 1551. hercegi rangra emelt. M. Anna, Vilmos fia,
II. János unokája, szül. 1492 március 15., megh. Párisban 1567 nov. 11. I.
Ferenccel együtt nevelték, részt vett a marignanói ütközetben (1515) és Bayard
oldalán védelmezte Mézieres városát (1521). A Biccora mellett vívott csatában
kiérdemelte a marsalbotot, Pavia mellett pedig (1525) I. Ferenccel együtt
fogságba került. Mihelyt szabadságát visszanyerte, minden lehetőt megtett, hogy
királyát kiszabadítsa, minek jutalmául Ferenc őt utóbb Languedoc kormányzójává
nevezte ki és a Grand maître de France címmel tüntette ki. 1536.
Felső-Olaszországba nyomult és 60 000 emberrel kivívta a fényes susai
győzedelmet. Hasonló szerencsével harcolt Picardiában, mire I. Ferenc 1538.
connétable-lá tette 1541-47. kegyvesztett volt; azonban II. Henrik trónralépte
után visszakapta régi méltóságait. 1557. szerencsétlenül harcolt S. Quentin
mellett a spanyolok ellen, akik el is fogták; hogy fogságából mielőbb
kiszabaduljon, megkötötte a château-cambrésisi hátrányos békét, mely miatt II.
Ferenc az udvartól elűzte. IX. Károly király ellenben újra kegyeibe fogadta. A
hugenották elleni háboruk kitörése után M. a triumviratust alakította Guise
herceggel és Saint-André marsallal s Condé ellen vonult, aki őt Dreux mellett
(1562) legyőzte és elfogta. Kiszabadulván fogságából (1563), kiűzte az
angolokat Havreból és megverte Condét St.-Denis mellett (1567); csakhogy e
csatában maga is oly súlyos sebeket kapott, hogy belehalt. M. Anna öt fiut
hagyott hátra, akik közül kettő vált ki. Az egyik, M. Ferenc (szül. 1530 jul.
17., megh. 1579 máj. 15.) Stuart Máriának (II. Ferenc nejének) kegyence és III.
Henrik alatt Franciaország marsalja volt. (V. ö. Ruble, François de M. Páris
1880.) Másik fia, I. Henrik volt, aki 1544 jun. 15. szül. és 1614 ápr. 2. halt
meg. Kezdetben a hugenották ellen harcolt, de összeveszvén a Guisekkel, a
politikusok pártjának élére állott és később IV. Henrik hűséges embere lőn,
amiért ez 1595. connétable-lá tette. - M. II. Henrik herceg, az előbbinek fia,
szül. Chantillyben 1595 ápr. 30. és vérpadon halt meg 1632 okt. 30. XIII: Lajos
már 17 éves korában kinevezte admirállá. A Richelieu ellen szőtt nagy
összeesküvés alkalmával Gaston orleansi herceghez csatlakozott és Languedocban
tényleg kitűzte a lázadás zászlaját, amiért Richelieu őt felségsértőnek
nyilvánította. Schomberg marsal erre Castelnaudary mellett (1632 szept. 1.) őt
és kis hadát legyőzte és fogságba kerítette; a toulousei parlament pedig M.-t
halálra itélte, s XIII. Lajos király Richelieu erélyes fellépése folytán az
itéletet végrehajtatta. Vele kihalt a M.-család egyenes ága. Birtokait nővére,
II. Henrik, Bourbon-Condé hercegnek neje örökölte. - A M.-Fosseux ág
férfiivadékai 1862 aug. 18-án, Anna Lajos Raoul Viktor herceggel haltak ki. A
M.-Fosseux marquis számos, jelenleg már mind kihalt mellékágai közül
megemlítendő a luxemburgi hercegek ága, melyből a hires Luxembourg marsal (l.
o.) származott. Ez az ág 1861 márc. 5. halt ki Károly Manó Zsigmond hercegben.
A Beaumont-Luxembourg mellékága Eduárd herceggel halt ki 1878 jan. 15. - A. M.
Gui által 1230-ban alapított M.-Laval ág 1822-ben nyerte el a hercegi rangot.
Legnevezetesebb sarjadéka volt M. Mátyás János Félicité, M. Laval hercege,
született Párisban 1766 jul. 10-én, meghalt 1826 márc. 24. Részt vett az
északamerikai szabadságharcban és a tábornoki rangot vívta ki magának. A nagy
forradalom kitörésekor, mint a Montfort l"Amaury nemesség képviselője, 1789
aug. 4. a nemesi előjogok eltörlését indítványozta és a szövetségesek
betörésekor fegyvert fogott hazája védelmére. Az 1793-iki események után
azonban Svájcba menekült, honnan csak a rémuralom megszüntével tért vissza, de
sem a direktorium alatt, sem Napoleon alatt közhivatalt nem vállalt. 1814.
Artois gróf szárnysegédje lett, ő kisérte Angouleme hercegnőt Bordeauxba és
Londonba (1815), azután pedig Gentbe ment XVIII. Lajoshoz. A király 1815 aug.
17. pairré, 1821. külügyminiszterré és nemsokára rá miniszterelnökké tette. V.
ö. Vétillard, Notice sur la vie de M., le duc de M. (Le Mans 1826). - A
Laval-ág utolsó férfi-sarjadéka Jenő Sándor volt, szül. 1773 jul. 20., megh.
1851 ápr. 2. - III. Napoleon császár a M. hercegi címet 1864.
Talleyrand-Périgord Adalber grófnak adományozta. V. ö. Désormeaux, Histoire de
la maison de M (Páris 1764); Les M. de France et les M. d"Irlande (u. o. 1828).
- A M.-család Marasco grófi ágából származott M. Mátyás, osztrák alezredes,
szül. 1809., megh. Grazban 1892 aug. 15., aki 1849. hazánk ellen harcolt, 1863.
pedig Lónyai Katalin Erzsébetet vette nőül. Mátyásnak nem született gyermeke és
igy a M.-Marasco ág is kihalt.
Forrás: Pallas Nagylexikon