Montpellier

(ejtsd: monpelié), az ugyanily nevü járás és Hérault francia département fővárosa, és Merdanson összefolyásánál, a Canal du Midi meg vasút mellett, (1891) 69 258 lak., csokoládégyártással, kémiai iparral, pamut- és gyapjutakaró-szövéssel, márványfürészeléssel, billiartgolyó-készítéssel, nagy gyertya- és szappangyárral (Villodeve), élénk selyem- és borkereskedéssel, hires orvosi, jogi, természettudományi és irodalmi fakultással, felsőbb gyógyszerésziskolával, földmives-, művészeti és különféle középiskolával, művészeti, archeollogiai, természetrajzi muzeummal, 1593. alapított gyönyörü botanikuskerttel, képgyüjteménnyel, amelyben egy Rafael-kép is látható, több mint 100 000 kötetből álló könyvtárral, 1706. alapított tudományos és irodalmi, 1838. alapított orvosi, 1833. alapított régészeti és 1870. alapított nyelvtudományi társulattal. A város legszebb része a Peyron-tér XIV. Lajos lovasszobrával és a XVIII. sz.-ban készített egy km. hosszu vizvezeték főépületével. Jelentékenyebb épületei a négy tornyu, szt. Péterről elnevezett székesegyház, az 1364. V. Orbán pápától alapított benceapátság mellett, amely utóbbi most az orvosi fakultást foglalja magában; továbbá az igazságügyi palota Vien és Vroy által festett termekkel, meg régi erődítményeiből fenmaradt néhány kapu, amelyek közt a legszebb ama diadalkapu, amelyet 1712. a denaini győzelem emlékére állítottak föl. A rómaiak idejében Mons Pessulanus, a középkorban egy ideig Mont Peyron volt a neve. Aragonia, későbben orvosi iskolát és 1292. egyetemet alapítottak. 1349. III. Jakab majorcai királytól 120 000 tallérért megvette Valois Fülöp. A reformáció idejében a város köztársasággá alakult, de 1622. XIII. Lajos elfoglalta és egy királyi citadellát épített mellette, amely jelenleg is fennáll. M. szülővárosa Barthez és La Peyronie orvosoknak, akiknek szobrai az orvosi iskolát díszítik; továbbá I. Jakab Cambacéres kancellárnak és Comte Ágostonnak. V. ö. Serre, Hist. abrégée de la ville de M. (1873); Aigrefeuille, Histt. de la ville de M. (1876); Cet és Quet, Guide de l"étranger a travers M. (1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon