Moonroe-doktrina

névvel jelöljük a Monroe Jakab (l. o.) elnök által 1823 dec. 2. közzétett és Adams János Quincy államtitkár által szerkesztett proklamációt, melyben az É.-amerikai Egyesült-Államok elnöke azt hangsúlyozza, hogy az Unio mint szabad és független állam nem fogja tűrni, hogy a Szentszövetség (l. o.) rendszerét és abszolutisztikus törekvéseit Amerika szabad földjére is kiterjessze, mert ebből az Unio szabadságára is veszély származhatna; továbbá, hogy a Unio az európai államoknak a független amerikai országok leigázására célzó beavatkozását ellenszenvvel fogja kisérni, sőt esetleg fegyveresen is fogja az ily beavatkozást megakadályozni; végül, hogy Amerika földje nem szolgálhat többé szinhelyéül az európai államok gyarmatosításainak. Monroe valamennyi utóda a külügyi politika zsinórmértékének tartotta a M.-t, melyet Adams János Quincey elnök 1828. kelt nyilatkozatában még behatóbban fejtegetett. E doktrina miatt kellett III. Napoleon császárnak feláldozni (l. Mexikó története). Midőn pedig Anglia és Venezuela között 1896. határvita támadt, Cleveland elnök egy dec. a kongresszushoz intézett leiratban az angol gyarmatosok igényeiben és az angol kormánynak e kérdésben tanusított magatartásában a M. megsértését látta és fegyveres ellentállással fenyegetődzött. Az angol, sőt az egész európai sajtó a M. D.-Amerikára való merev alkalmazásának jogosultságát kétségbe vonta és Cleveland fellépését rosszalta. Komoly diplomáciai súrlódásra azonban (mostanig) nem került, mert egyrészt a new-yorki börze Cleveland nyilatkozatára óriási baisseszel felelt, másrészt pedig a szenátus és kongresszus a pénzügyi válság hatása alatt a hódítási mámorból csakhamar kijózanodtak és Davis szenátor és Phelps volt követ példájára mások is hibásnak mondották Cleveland interpretációját. V. ö. Wolseley, Teh M.-doctrin és Salisbury and the M. d. (The forum 1896, 20. köt.); Márki S., a M. (erdélyi Muzeum 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon