Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Moreau... ----

Magyar Magyar Német Német
Moreau... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Moreau

(ejtsd: moró), 1. Hégésippe, francia költő, szül. Párisban 1810 ápr. 9., megh. u. o. 1838 dec. 10. Didot műhelyében kezdett az irodalommal foglalkozni. 1838. vidékre ment, hol a Diogene élclapot alapította, mely azonban hamar megbukott. Költészetét igazi mély érzés és pesszimista filozofia jellemzi; halálos ágyán irt (Egy emlék a kórházban) költeményét Petőfi fordította magyarra (1847). Összegyüjtött művei először Myosotis (1838) címen jelentek meg; újabban Sainte-Beuve (1860) adta ki. V. ö. Morett, H. M. (Provins 1871).

2. M. János Viktor, francia tábornok, született Morlaixban (Finistere) 1761 augusztus 11., meghalt Launban (Csehország) 1813 szeptember 2. Jogi tanulmányait Rennesben végezte, ahol hivatalt is vállalat. Az 1792-iki háboru kitörésekor a Rennesben alakult önkénes zászlóalj vezérévé választatván, részt vett Dumouriez alatt a szövetségesek elleni harcokban. 1793. már dandártábornok volt és különösen Pirmasens melle tüntette magát ki a poroszok ellen. 1794-ben hadosztály-tábornok lett; mint ilyen vette be Menint, megadásra kényszerítette Ypernt, megszállotta Brüggét, Ostendét, és Nieuportot; 1795. pedig Pichegru fővezérlete alatt mint a jobbszárny vezére részt vett Hollandiának meghódításában. 1796. a rajnai és moseli hadtestet bizták rá, melyek élén fényes babérokat aratott. Wurmsert átkergette a Rajnán, azután (jun. 24.) Kehlnél maga is átkelt és Rastatnál Latourt vere meg. Ettlingen mellett pedig (jul. 9.) Károly főherceget, mire átnyomulva a Fekete-erdőn, a Duna jobbpartján az Isarig hatolt előre. Erre Bajorországgal szept. 7. előnyös föltételek alapján Pfaffenhofenben békét kötött. Jourdan megveretése folytán azonban ő is kénytelen volt meghátrálni. E visszavonulása közben bámulatos hadvezéri tehetséget fejtett ki, megvere a tulnyomó osztrák haderőt, mely Biberachnál okt. 2. utólérte, mire bántatlanul folytatta a Höllenthalon át visszavonulását; a síkságra érve, Schliengen mellett okt. 24. újabb ütközetet vívott Károly főherceggel, mire okt. végén Hüningennél átkelt a Rajnán. A Rajna-vonalat azonban, nevezetesen Breisachot és Kehlt, egészen 1797-ig védelmezte. 1798 végén főbiztos gyanánt az az olasz hadsereghez küldték. 1799 ápr. Schérer tábornok helyébe a Szuvorov elől hátráló olasz hadest élére állították. 1799 aug. a direkorium visszahivta, ő azonban Joubert, kinevezett utódjának kérelmére részt vett még a Novi mellett vívott szerencsétlen csatában (aug. 15.), melyben Joubert életét veszté és a franciák teljes vereséget szenvedtek. Párisba visszatérve, visszautasította Sieyesnek ama felszólítását, hogy lépjen fel diktátornak. Bonaparte tábornok brumaire 18-iki államcsinyjében ellenben részt vett s a döntő órákban a Lusembourgi-palotában tanácskozó direktorokat őrizet alatt tartotta. Az első konzul erre ismét a rajnai hadsereg élére állította, mire Carnot hadügyminiszterrel együtt új, 90 ezer emberből álló hadsereget teremtett, mellyet 1800 ápr. végén harmadszor kelt át a Rajnán Németországba. Dec. 3. vívta legfényesebb diadalát Hohenlinden falunál, mely az Ausztria szivébe vezető utat neki megnyitotta; ennek a következménye a Steyerben kötött fegyverszünet volt (dec. 25.), folytatólag pedig a lunevillei békekötés (1801). M. eme fényes hadi ette után Grobois birtokára vonult vissza; csakhogy a hőst nyugalmában nemsokára megzavarták. Napoleon köztársasági érzelmei miatt gyülölte és azonfelül féltékeny is volt diadalaira és népszerüségére. Ez okból belekeverték a Pichegru és Cadoudal által Napoleon ellen tervezett összeesküvésbe, 1804 febr. 4. pedig M.-t a Templebe zárták. A birák ugyan fölmentő itéletet hoztak, de Napoleon kieszközölte, hogy végre mégis két évi fogházra elitélték. Napoleon e büntetést számkivetésre változtatta át, mire M. Amerikába költözött és Morisvilleban (New-Jersey) telepedett le. 1813. azonban engedve I. Sándor cár meghivásának, azzal a szándékkal tért vissza Európába, hogy hadvezéri fölényét gyülölt ellenségével, Napoleonnal éreztesse. A drezdai ütközetben, melyet a szövetségesek akarata ellenére kezdettek (aug. 27.), éppen Sándor cárral társalgott, midőn egy ágyugolyó mindkét lábát ellőtte. Az amputálás után Launba vitték, ahol meg is halt. XVIII. Lajos emléke állított neki Párisban 1819. s özvegyét marsalné címmel tisztelte meg. Tetemét Szt. Pétervárt helyezték el nyugalomra; az az emlék, melyet neki Repninorosz herceg (1814) a räcknitzi magaslaton emelt, csupán lábait akarja.

3. M. Mathurin, francia szobrász, szül. Dijonban 1822 nov. 18. Az ifjabb Ramey és Dumont tanítványa volt Párisban, s különösen ideális meg allegorikus szobraival keltett föltünést. Jobb alkotásai: A nyár (1855); A szövő asszony (1861, a Luxembourg-palotában); Nagy szt. Gergely és jeromos szobrai (1865, a párisi Trinité-templomban); Primavera (1872); Phryne (1878); A gyermekek védelme (1892) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is