Morlákok

(ol. morlaco, szlávul primorci a. m. tengermellékiek) vagy marlachok (maurowlachi, a törököknél karaclassi vagyis a. m. fekete vlachok [pásztorok]), a dalmáciai hegyes partvidék és szigetek szláv eredetü lakói; nevezetesen a hajdani Zara és Spalato kerületében. A szigetlakók mát a VII. sz.-ban vándoroltak be Horvátországból, a parti lakók pedig állítólag a XV. sz. közepén, a török járom alól menekültek ide Boszniából. Általában erős, szálas emberek. Lakásaik többnyire kőalkotások sásfedéllel, majdnem semmi butor nincs bennök, s többnyire megosztják lakásaikat a házi állatokkal. Egyedüli fényűzésük a szépen díszített puskák, pisztolyok, handsárok és az ezüst gombok, biborvörös melléknyükön. Fejüket vörös sipka fedi. Nyelvük és szokásaik lényegileg megegyeznek a szerbekével és bosnyákokéval. Szenvedélyesen kedvelik az éneket és a táncot, általában jó tulajdonságokat mutatnak, de nagy fokban tudatlanok és babonásak. Népköltészetük igen termékeny. Olasz és német befolyás eddig még kevéssé hatott rájuk; a morlák nevet nem igen kedvelik, sőt gúnynévnek tekintik. Számuk jelenleg mintegy 150 000 lélek, ezek közül 2/3 a r. kat., 1/3 a nem egyesült görög vallást követi. Mint ügyes hajósok és tengerészek, ők alkotják az osztrák-magyar haditengerészet magvát. V. ö. Petter, Dalmatien (Gotha 1857).

Forrás: Pallas Nagylexikon