Mórok
az észak-afrikai mohammedán tartományokban a városi lakosság
azon rétege, mely a hódító araboknak a benszülött (berber) népekkel való
vegyüléséből eredt. Egyrészt tehát a tiszta berber lakosságtól, másrészt a
vegyületlen arab beduinoktól különböznek. Nevük az ókori Mauri névre vezetendő
vissza, amelyet a hódító rómaiak Mauritania lakosairól használtak. A spanyolok
moros-nak nevezték az országukba betörő arabokat, mely elnevezést aztán az
összes mohammedánokra kiterjesztették. Innen van, hogy az európai irodalomban
különösen a spanyolországi arabokat nevezzük M.-nak. Tőlük származnak a
moriszkók (morisco), azok a spanyolországi mohammedánok, kik az araboknak a XV.
sz. vége felé történt kiűzésekor, azért hogy az országban megmaradhassanak,
külsőleg a keresztséget felvették. II. Fülöp 1609. még erélyesebben folytatta a
moriszko népség üldözését; v. 250 000 vándorolt ki ez időben Észak-Afrikában,
ahol a városok körül mint földmivesek letelepedtek és az ottani mohammedán
lakossággal vegyültek. Családjaikban, melyeket még most is nagyrészt
andalosznak neveznek, spanyolországi származásuk hagyományai még nem indultak
feledésnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|