Morvaország

(morva határgrófság, térképét l. Csehország mellékletén), Ausztria, illetőleg a Lajtán inneni tartományok egyike a porosz Glatz grófság, osztrák Szilézia, Magyarország, Alsó-Ausztria és Csehország közt, 22 222 km² területtel.

Felülete.

Miként Csehországot, M.-ot is, kivéve a D-i részén, hegyek fogják körül. Ny-i határán van a cseh-morva dombvidék, É-on a Szudeták és K-en a Kárpátok. Az elsőben három rész különböztetünk meg; a legmagasabban az Iglaui-hegyvidék, amelyből a Javojelice (836 m.), a Kaiserstein és Hradisko emelkednek ki. A Szudetákban a legnyugatibb ág a Glatzi-hegység, amelyben a hármas határon látható Spieglitzer Schneeberg (1417 m.) a legmagasabb. A Morva forrásától az Oderáig a határon húzódnak el a morva-sziléziai lejtők, amelyben M. legnagyobb hegycsúcsai a Hochschar (1345 m.), a Kopernikstein (1417 m.), az Altvater (1487 m.) és a Hohe Heide (1460 m.) emelkednek. A DK-felé alacsonyodó lejtők az Odera-hegységgel olvadnak össze, amelyekben a Rothberg (744 m.) a legmagasabb. A Morva-Becsva vonal, a weisskircheni vizválasztó és az Odera választják el M. földjén a szudet-herciniai hegyrendszert a Kárpátoktól. A Kárpátokból a Fehér-hegyek és Beszkidek vonulnak el a határon; ezeket egymástól azon mélyedés választja el, amely a Becsva felső völgyét a Kiszucával köti össze; a D-i részben a Wysoka (1020 m.) és Javornik (1013 m.), az É-i részben a Kniehynia (1252 m.) és a Smrk (1330 m.) a legmagasabb csúcsok. A Kárpátokból számos ág nyulik be M.-ba; igy D-en a Keltschi-hegyek a Javornik Kelskyvel (857 m.); a felső és alsó Becsva közt elnyuló ág a Zappal (837 m.). A tartomány belsejében a Thaya és Zwittawa meg Morva közt emelkednek a Mars-hegyek és Hraddal (534 m.) és tőlük DNy-ra a Polaui-hegyek a Maydensteinnal (544 m.). A legfontosabb átjárók a cseh-morva dombvidéken Iglaunál, Zwittaunál, a Schönhengsten és Rothwassernél; a morva lejtőkben Brockersdorfnál, Kleppelnél és a Spornhaui-hágón át; a Kárpátokban Hrosenkaunál, Frankstadtnál és a Lissa-hágón át vannak. Barlangokban M. rendkivül gazdag; a Zwittava mellett van 2 csoport; az É-iban (Blanskónál) találhatók a Sloupi- és az Osrowi-barlangok, a D-iben (Adamsthalnál) a Bejciskala, a Wejpustek, az Éva- és a Kiriteini-barlang. A Kárpátokban Srambergnél van a Zwergenhöhle; Frainnál a Thaya mellett pedig egy kis jégbarlang. Legszélesebb völgy a Morváé, amellyel Kremsiernél a termékenységéről ismeretes Hanna-lapály függ össze. Termékeny kis síkság még a Kuhländchen az Oderánál. Vizei. Csaknem egész M. vizeit a Morva gyüjti magába; jobbról belétorkolnak a Sazawa, a Hanna és a Thaya, amely itt veszi föl a Schwarzawát az Iglawával és Zwittawával; balról a Becsva és Olsawa. M.-ban ered az Odera, amely fölveszi az Ostravicát. A Mohra az Oppába szakad. Néhány kis patak a Kárpátokból a Vágba szakad. Tavai mind igen kicsinyek. Ásványforrásainak száma 50; ezek közül az Ullersdorf melletti kénes és a luhatschowitzi szénsavtartalmu forrás a legismertebbek. Az éghajlat aránylag enyhe, mivel É-felől hegyek fogják körül, D-en ellenben nyitva áll. Az évi középhőmérséklet Igaluban 9,5°, Brünnben 8,9°, Datschitzban 6,9°. Az évi csapadékmennyiség Brünnben 500, Hochwaldban 780 mm.

A lakosság, termékek, ipar és kereskedelem.

A lakosok száma (1880) 2 153 407, (1890) 2 276 870 (1 087 340 férfi és 1 189 530 nő) volt; esik 1 km²-re 102. Nemzetiség szerint volt 1 590 513 (70,3%) cseh, morva és tót, 664 168 (29,4%) német, 5039 lengyel és 1365 horvát vagy szerb; vallás szerint 2 169 772 (95,3%) kat., 23 562 (1,03%) ágostai, 37 717 (1,66%) helvét hitvallásu és 45 324 (1,99%) izraelita. Az esketések szám (1891) 16 650, a születéseké 86 286 és a halálozásoké 59 654. M. felületének 96,94%-a termékeny terület; ebből esik szántóföldekre 54,79%, rétekre 6,99%, kertekre 1,22%, szőllőkertekre 0,55%, legelőkre 5,75% és erdőkre 27,44%. A mezőgazdasági termékek: búza, rozs és árpa, különösen jő minőségü a Hanna-síkon, a Morva völgyében és Brünn körül, zab, burgonya, hüvelyesek, répa, kitünő zöldség, jó minőségü len és kender, továbbá repce, sáfrány, ánizs, mák stb. Tiz évi (1881-90) átlagban a termés volt 1,49 millió hl. búza, 3,6 rozs, 3,01 árpa, 4, 19 zab, 0,16 kukorica, 0,33 hüvelyesek, 16,5 burgonya, 182,066 bor, 1 121 265 t. cukorrépa és 525 243 t. széna. Az állattenyésztés ágai közül a legfontosabb a juhtenyésztés; Ausztria egyik tartományában sincs annyi nemesített juh, mint itt. Az állattenyésztés (1890) 126 131 ló (legtöbb a Hanna-síkon), 645 199 szarvasmarha, 80 706 juh, 144 204 kecske, 322 239 sertés és 83 571 méhkas. Fontos még a házi szárnyasok, különösen a ludak tenyésztése. M. bányászata vasércek, kőszén (Ostrau, Rossitz, Oslavan), barnaszén (Ceic), timsó (Obora és Walchow), grafit (Hafnerluden, Möttau) és ólomércek termelésére szorítkozik. Az évi bányatermelés (1891) értéke közel 7 millió frt. Az iparágak közül a legfontosabb a posztószövés, amelynek középpontja Brünn, cikkei nemcsak az osztrák-magyar monárkia piacain gyakoriak, de Amerikában és a Keletre is kiviszik. A lenfonás és szövés középpontjai Römerstadt, Schönberg, Sternbrg, Mährisch-Trübau, Zwittau stb., ugyanezen helyeken virágzik a pamutszövés is. A szövő- és fonó-iparon kivül vannak bőrgyárai, nagy répacukorgyárai (1890. 50 gyár, 20 023 munkás, 1 762 458 q cukortermelés), szeszégetői és spirituszgyárai (114 746 hl. termeléssel), vasipar, vasúti síngyártás, gép- és kocsigyárak, 148 sörgyár, malmok és 6 dohánygyár (8029 munkás). A kereskedelem emelésére szolgál az 1685 km.-nyi hosszu vasúti hálózat, 10 318 km.-nyi hosszu úthálózat és 33 km.-nyi hosszu vizi út.

Kormány, közigazgatás és iskolaügy.

A legfőbb közigazgatási hatóság a cs. kir. helytartóság Brünnben. A tartomány részére a törvényhozói hatalmat az osztrák császárral együtt a tartománygyülés gyakorolja; ennek tagjai az olmützi érsek, a brünni püspök, a nagybirtokosok 30, a városok és iparos testületek 31, a brünni és olmützi kereskedelmi és iparkamarák 6, végül a földmivelő községek 31 követe. Ez utóbbiaknál a választás indirekt; az összes választott tagok mandátuma 6 év. A bécsi birodalmi tanácsba M. 36 tagot küld. Közigazgatási szempontból a tartomány a következő önálló törvényhatósági joggal biró városokra és kerületi kapitányságokra oszlik:

Első folyamodásu törvényszék van 6, járásbíróság 79; másod folyamodásu törvényszék a brünni fölebbviteli és harmad folyamodásu a bécsi legfőbb törvényszék. Pénzügyi hatóságok a tartományi pénzügyigazgatóság Brünnben, 1 adóigazgatóság, 6 fő- és 67 adóhivatal, végül 4 kerületi pénzügyigazgatóság. A legfőbb tanügyi hatóság a tartományi iskolatanács. 1894. volt 2 teologiai (Olmütz, Brünn), 1 német technikai főiskola (Brünnben), 22 (köztük 14 német, 8 cseh) gimnázium és reálgimnázium, 15 (köztük 12 német, 3 cseh) reáliskola, 2 német, 3 cseh tanító-, 2 német és 1 cseh tanítóképző, 2 mezőgazdasági, 1 erdészeti középiskola, 13 földmives-, 1 kertészeti, 2 felsőbb ipariskola, 15 iparos-szakiskola, 26 zene-, 1 kereskedelmi, 2 bábaiskola, 220 nép- és 74 polgári iskola (688 német, 1590 cseh és 16 vegyes).

Történelem.

M. legrégibb lakói, akikről tudomásunk van, a kelta bojok voltak. M.-ot a Kr. e. első század első felében a germán markomannok és quadok hódították meg és megtartották az V. sz.-ig. Rövid ideig megszállva tartották a rugiak és azután a VI. sz. második felében a maharan vagyis moravi nevü szláv törzs szállotta meg. E törzs is, miként másszláv törzsek, avar uralom alatt állott, midőn Nagy Károly az avarok birodalmának megsemmisítése után frank fensőség alá hajtotta. Károly gyenge utódai alatt Moimir morva fejedelemnek sikerült magát függetlenítenie. Utóda Szvatopluk vagyis Zventibold országát jelentékeny megnagyobbította, uralmát Magyarország ÉNy-i részére, sőt alsó Pannoniára egészen a Dráváig, É-felé pedig a Visztuláig is kiterjesztette. E nagy morva birodalomnak a magyarok (905 és 906) vetettek véget, annak nagyobb keleti részét, sőt későbben egész M.-ot elfoglalták. Szt. István korában 1029. a magyarok M. nyugati részét elvesztették és az Csehország uralma alá került. 1197. Barbarossa Frigyes őrgrófsággá emelte, a cseh hercegek pedig gyakran ifjabb fiaiknak adták hűbérül. 1349. IV. Károly öccsének, János Henriknek adományozta; miután ennek fia, Jodok, 1411. elhalt, M. ismét egyesíttetett Csehországgal és ennek sorsában osztozkodott. A Podjebrad elleni háboru befejeztével Mátyás király Sziléziával és Luzsicával együtt Magyarországhoz csatolta és haláláig meg is tartotta. Mátyás halála után ismét egyesíttetett Csehországgal és II. Lajos halála után ezzel együtt a Habsburgok uralma alá került. Az osztrák örökösödési háboru után Sziléziával egyesítették, de 1849. ettől ismét külön választották.

Forrás: Pallas Nagylexikon