Mosás

a szennyes fehérnemük tisztítása viz szappan és lúgban (hamulúg vagy szóda) való dörzsölés, valamint kifőzés által. A M. legegyszerübb módja a ruhának a patakban való sulykolása, amidőn a mosónő térdig érő vizben állva egy fapadkán fasulykolóval, azaz hosszu deszkaalaku fával veri a nedves ruhát, mindig újra meglocsolva azt a folyóvizzel. A M. módját a falusi nép űzi, de csak a szelidebb évszakokban. A M. legelterjedtebb módja abból áll, hogy a fehérnemüt jól beszappanozva kétszer meleg lúgban átmossuk, mire azt tiszta lúgban vagy öt percig forralva és újból átmosva, először tiszta hideg vizben, másodszor kékítős vizben kiöblítve és visszájára fordítva vagy a padlásra vagy, ami a ruhára nézve előnyösebb, szabadban felterítjük. Néhány évtized óta a meg-megdráguló munkaerő kimélése céljából különböző alaku és működésü mosógépeket használnak, melyek értelmesen kezelve igen nagy segítségére vannak a háziasszonynak, de még nincsenek eléggé elterjedve, kivévén a facsarót, mely a kézi mosás mellett is alkalmazható. Igen kényes szinü és szövetü kelmék vegyi úton tisztíttatnak benzin zsírfoltokat, a sósav tinta- és vörös borfoltokat, a terpentinolaj festékfoltokat távolít el. Kényes zöldszinü kelméket epeszappannal szokás mosni, egyéb szinü kelméket főzött szappangyökérlében.

M. a kémiában helyesebben kimosás, a különféle vegyületek előállításánál és a kémiai analizisben igen gyakran használatos művelet, amelynek célja az előállított vegyületből, vagy a kémiai analizisben a szűrőre összegyüjtött csapadékból az idegen anyagokat eltávolítani. A kimosáshoz leggyakrabban desztillált vizet v. különféle savakkal (sósav, salétromsav stb.), továbbá ammoniával, borszesszel stb. elegyített desztillált vizet használnak, nem ritkán alkoholt, étert, esetleg különféle só-oldatokat is. A dolog természetében rejlik, hogy a mosó folyadéknak minden esetben olyannak kell lennie, amely a leválasztott vegyületet nem támadja meg, hanem csupán csak a esetleg benne levő idegen anyagokat oldja ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon