Mosen

Gyula, német költő, szül. Marieneyben 1803 jul. 8., megh. Oldenburgban 1867 okt. 10. Jogot tanult, de tanulmányait félbeszakítva, néhány évet Olaszországban töltött, befejeztükkel pedig a birói, majd az ügyvédi hivatásnak élt. Irodalmi működésével azonban magára vonta a figyelmet és az oldenburgi udvari szinház dramaturgjává neveztetett ki (1844). Súlyos és hosszan tartó betegség már 1850. végleges nyugalomra kárhoztatta. M. legszebb sikereit lantos és balladaköltészetével vívta ki. Költeményeinek gyüjteménye Gedichte v. 1836. jelent meg. E verses kötetét még megelőzte Das Lied vom Ritter Wahn c. epikus költeménye, olaszországi tartózkodásának gyümölcse. Ahasver c. eposza 1838. jelent meg. Drámáiban, melyeknek nagy sorozatával ajándékozta meg a német szinpadot, nagyon kirí a tendencia és a retorikai elem mellett a költői alig érvényesül. Irt még novellákat: Bilder im Moose, hangulatos, idillikus elbeszéléseket, továbbá egy történeti regényt: Der Kongress von Verona (1842). Összes művei 1863. jelentek meg nyolc kötetben; fia bővített kiadást rendezett sajtó alá 1880. V. ö.: Julius M., Eine biogr. Skizze és Zschommler, Beiträge zu Julius M.-"s Erinnerumgen (1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon