Moson

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk dunántuli részének egyik vármegyéje, mely a Duna jobbpartján terül el; határai É-on Alsó-Auszria és Pozsony vármegye, K-en ez utóbbi és Győr vármegye, D-en Győr és Sopron, Ny-on Sopron vármegye és Alsó-Ausztria. Határai legnagyobb részt természetesek, a Duna, Lajta, Rábca, Hanság és Fertő jelölik azokat. Területe 2041,34 km². Földje majdnem kizárólag lapályos, csakis ÉNy-i sarkába nyulnak be a Lajta-hegység végső ágai, melyek itt 300 m.-ig emelkednek s kitünő építő anyagot (meditterán- vagy lajtamészkő) szolgáltató nagy kőbányáik (Császárkőbánya stb.) által tünnek ki. Ebből a hegységből a Fertő ÉK-i oldalán magasabb fekvésü sík, a párndorfi fensík indul ki (183 m.), mely DK-felé Féltoronyon tulig terjed, É-felé pedig a Lajta folyóig. Ezen fensíkot egész terjedelmében az u. n. Belvedere-kavics borítja egészen Nemesvölgyig, ahol a pannoniai rétegekhez tartozó meszes homokkőlerakodások képeznek egy 286 m. magas emelkedés (Kőhegy).

[ÁBRA] Moson vármegye címere.

A diluviálus képződések homokból, lőszből és kavicsból állanak. A lapály tulnyomó része, melynek tenger feletti magassága 112-120 m., alluviális képződményekből áll, melyek főleg a Duna mellékén, a Lajta mellett, a Fertő partján és a Hanságban tünnek elő. A Hanságban a turfaképződés is gyakori s ezt Tarcsa közelében, Lehndorf puszta mellett ássák és tüzelésre s almozásra használják. A Fertő mellékén elszórta szíkes tavak és szíkes területek is vannak. A vármegye D-i részeit a Hanság ingoványai foglalják el, melyeknek lecsapolása most van folyamatban. A Hanság és a Fertő közti szögletben (Fertőszög) számos kisebb-nagyobb tócsa van. Folyóvizei közül a Duna részben a vmegye határát képezi; számtalan ágra szakadva, ÉNy-ról DK-felé folyik; Rajkánál szakad ki belőle a Mosoni- vagy Kis-Duna, mely nagy kanyargásokkal tart DK-felé, az öreg Dunával a Szigetközt képezve. Egyéb folyóvizei közül a Lajta a vármegye É-i határát jelöli Lajtafaluig, innen DK-felé fordulva, a vármegye földjét szeli Magyar-Óvárig, ahol a Kis-Dunába omlik; a Rábca Győr vármegye felé képezi a határt. Még néhány csatorna említendő meg, melyek részint a Lajta szabályozására, részint a Hanság lecsapolására épültek.

Éghajlata igen szélsőséges, alföldi jellegü. Magyar-Óvárt az évi közepes hőmérséklet 10,2°C., a legmelegebb hónap a julius 21,2, a leghidegebb a január -1,3°C. fokkal. A legnagyobb észlelt meleg 33,8, a legnagyobb hideg - 20,8°, a hőmérséklet abszolut ingadozása 54,5°. Csapadékban a vármegye igen szegény; Magyar-Óvárt a csapadék évi mennyisége 553 mm., mit a jobbadán sekély feltalaju föld nagyon megérez.

Terményei az ásványországból a Lajta-hegység mészkövein, a Fertő szíksóján s a Hanság turfáján kivül nincsenek. A növényvilág alföldi jellegü; termő területe 168 839 ha., miből szántóföld 107 321, kert 919, rét 28 629, legelő 16 952, nádas 1042, szőllő 2180 és erdő 11 796 ha. A nem termő terület kiterjedése 33 241 ha. Földjének termékeny volta mellett M. lakói kitünő földmivelés űznek; leginkább búzát és árpát termelnek, ezenkivül tengerit és rozsot, ellenben gumós és gyöknövényeket csak kis mértékben. A gabonatermesztést mintaszerüen űzik, a modern mezőgazdasági gépeket itt alkalmazták hazánkban legelőször. A mezőgazdaság emelésére szolgálnak a M.-vármegyei és a rajkavidéki gazdasági egyesületek, valamint a magyaróvári gazdasági akadémiával kapcsolatot vegykisérleti, gépkisérleti s magvizsgáló állomások. 1894. be volt vetve: búzával 25 655 ha. (termése 430 616 h.), rozzsal 10 343 ha. (termése 205 747 hl.), zabbal 5177 ha. (termése 159 456 hl.), tengerivel 12 358 ha. (termése 123 435 q), burgonyával 2370 ha. (termése 149 740 q). A szőllő mivelés régi virágzásából aláhagyott ugyan, de még most is elég jelentékeny; legtöbb szőllő a Fertő É-i vége körül, Sásonytól Barátfaluig terem, Védeny és Sásony csemegebort is termel, Nezsider és Sásony pedig csemegeszőllőt szállít a külföldre. 1894-iki évben 28 990 hl., tulnyomó részben fehér bor termett. Közcélu szőllőtelep 4 helyen van (Nezsider, Gálos, Védeny, Barátfalu). Az állattenyésztés újabb időben hanyatlott; az állatlétszám volt az 1884. évi összeirás szerint 26 576 magyar fajtáju és 12 275 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 9 bivaly, 15 3222 lő, 61 szamár és öszvér, 22 227 sertés, 37 826 juh és birka és 2754 kecske. A szarvasmarhafajták közül leginkább van elterjedve az allgui, a kis gazda kezén a magyar szarvasmarha, de nagyobb uradalmakban berni és simmenthali marhát is tenyésztenek. Jelentékenyebb állattenyészetek Frigyes főherceg és a magyaróvári gazdasági akadémia allgaui tehenészeti Magyar-Óvárt. A lóállomány minőség tekintetében javul; nevezetesebb ménesek Oroszvárt (a Henckel-féle) és Köpcsényben (Batthyány gróf-féle) vannak. A fedeztetési állomások száma 11. Sertést a lakosok csak házi szükségletre tartanak, nevezetesebb tenyészete csak a magyaróvári gazdasági akadémiának van. A juhtenyésztés, mely hajdan igen virágzó volt, nagyon hanyatlott.

Lakóinak száma 1870-ben 79 846 volt, 1881. 85 961 és tiz évvel reá szintén csak 85 050, mihez még 521 katona járul. 1 km²-re 42 lélek esik s igy M. a Dunántul legritkábban lakott vármegyéje. Mindamellett erős kivándorlás folyik nemcsak a szomszéd Ausztriában, de főleg Amerikában. A lakosok közt van (1890) 20 787 magyar (24,4%), 54 729 német (64,3%), 493 tót s 8424 horvát. A magyarságnak tiz évi szaporulata 7165 lélek, vagyis 34%. A nem magyar ajkuak közül 19 783 (vagyis 60,7%) beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 73 843 róm. kat., 8770 ág. evang. és 2320 zsidó. M. ma az ország egyetlen vármegyéje, melyben a német lakosság van tulsúlyban. Német lakói, kik Heidebauren név alatt ismeretesek, igen vagyonosak és értelmesek s ma ők képviselik a közép- és kisbirtokososztályt, mely mellett igen nagy hitbizományok vannak (legnagyobb Frigyes főhercegé, 20 696 ha.).

Foglalkozására nézve a lakosság ekként oszlik meg: értelmiség 598, őstermelés 21 326, bányászat 86, ipar 5119, kereskedelem 1030, hitel 17, közlekedés 315, járadékból élők 1109, napszámosok 6271, házi cselédek 2904, háztartás 15 001, egyéb foglalkozás 68, foglalkozás nélküli 14 éven alul 28 201 és 14 éven felüli 2834. Ipara jelentéktelen, legnagyobb iparvállalata a mosoni Kühne-féle gépgyár és vansöntő (hazánk egyik legnagyobb ilynemü telepe), a magyaróvári sörgyár, a zurányi meganit-gyár s a gátai és ürgédi mezőgazdasági szeszgyár, végül több gőzmalom. A kisipar csak a helyi szükséglet kielégítésére szolgál; élénk a háziipar, névszerint a gyékényfonás (Puszta-Somorja). A forgalom főbb cikkei: gabonanemüek, élő állatok, nád, turfa stb. A hiteligények kielégítésére 5 takarékpénztár (Magyar-Óvár 2, Boldogasszony, Moson, Nezsider) szolgál.

Közlekedésének fő erei - miután M. vármegye területén dunai gőzhajó-állomás nincs - a magyar kir. államvasút bruck-budapesti vonala s a pozsony-szombathelyi vasút, melyeknek összes hossza 113 km. A két vasút Hegyeshalmon kereszteződik s innen indul ki a Frigyes főherceg uradalmába (Tarcsa felé) vezető 24 km. hosszu lóvasút is. Az állami utak hossza 70 km., a törvényhatóságiaké 256 km.

Közművelődés tekintetében M. vmegye hazánk legműveltebb vármegyéje; a 6 éven felüli férfinépességből csak 11,9, a női népességből 16,1% nem tud sem irni, sem olvasni s a 15 954 tanköteles gyermek közül csak 829 (5,2%) nem látogatja az iskolát. A vármegye területén 1 kegyesrendi algimnázium (Magyar-Óvár), 1 gazdasági akadémia (u. o.), 2 ipari és kereskedelmi iskola, 78 népiskola s 3 kisdedóvó van. A szellemi élet központja Magyar-Óvár.

Közigazgatás. M. vármegye 3 járásra oszlik s van benne 30 nagyközség, 30 kisközség és 143 puszta és telep, u. m.:

[ÁBRA]

A községek általában középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 14-nek van. Legnépesebbek Moson 4815 és Magyar-Óvár 3302 lakossal. Székhelye Magyar-Óvár. Az országgyülésbe a vármegye 2 képviselőt küld. Egyházi tekintetben M. 49 kat. egyházközsége (3 kivételével, mely az esztergomi érseki egyházmegyébe van beosztva) a győri püspöki egyházmegyéhez, 7 ág. evang. községe a dunáninneni (s csak 1 a dunántuli) s 3 reform. egyházközsége a dunántuli egyházkerülethez tartozik; az izr. anyakönyvi kerületek száma 4. Törvénykezési szempontból a győri kir. törvényszék területéhez tartozik. Magyar-Óvárt és Nezsideren járásbirósága van telekkönyvvel. hadügyi tekintetben az egész vármegye a 19. sz. (győri) hadkiegészítési parancsnokság s a 18. sz. (soproni) honvédgyalogezred s az 58. népfelkelési járás területéhez van beosztva. Adóhivatala és pénzügyőrbiztosi állomása, valamint államépítészeti hivatala Magyar-Óvárt van. A vármegye területén 8 gyógyszertár van.

[ÁBRA] Moson vármegye térképe

Története. M. is azon földterületnek volt egy része, melyen már Kr. e. jóval a kelta bójok laktak s melyet a rómaiak alatt Felső-Pannoniának neveztek. A bójok innen az idők viharai közt elpusztulván, az azaloknak adtak helye. Octavianus Caesar Kr. e. 34. a pannoniai népeket hatalma alá hajtván, M. területe is Róma kormánya alá jutott s a mai Magyar-Óvár helyén Flexum (ad Flexum) névvel erődített helyet állítottak, honnan római légiók oltalmazták a területet az ellenséges szomszédok betörései ellen s melyen át hadi út vezetett Sopronon (Scarabantia) át Szombathelyig (Sabaria). A rómaiak Limusáját többen a mai Moson helyén keresik. Marcus Antonius Philosophus idején, valamint később, 374. Valentinianus császár alatt a quadok és markomannok ismételve becsapásaikkal háborgatták a területet. A népvándorlásnak Bezenyénél maradtak fönn emlékei, hol egy sírban két irásjegyes fibulát találtak s ezen felirásokból ős német nőneveket olvastak le. Ugyane korból érdekes régiségek kerültek napfényre a németvölgyi sírokból is. Attila birodalmának megdültével, Kr. u. 455 körül, a keleti gótok lettek Felső-Pannoniának urai s amikor ezek Itáliába vonultak, helyüket az avarok foglalták le. Nagy Károly az avarok birodalmát földúlván, területekre szláv és német gyarmatosokat telepített. Karloman, II. Lajos fia, a keleti frankok királya, Karintiát és Felső-Pannoniát, melynek M. is egy része volt, törvénytelen ágyból született fiának: Arnulfnak adta. Némely történetiró említi, hogy Óvár helyén már a bejövő magyarok erődített helyet találtak volna, annyi azonban bizonyos, hogy Óvár neve már az árpádházi királyok okmányaiban előfordul. Zsigmond királynak egyik okmányában (1426) a vármegye már a legrégibb időben is különös kegyben állott királyaink előtt s azt nagy becsben tartották. Igazgatását vagy maguknak tartották fönn, vagy az ország legkiválóbb zászlós urait állították főispánokul annak élére. Gyakrabban időztek itt udvarukkal s királyi mulatóhelyeket tartottak fönn. Igy már Salamon ismételve tartózkodott e vármegye területén s 1074. a besenyők, kiket még Zsolt fejedelem telepített a Fertő tájékára, Mosonban őt fegyveres kézzel támadták meg. Mozgalmasabb hadi zavargások szinhelye lett a vármegye a keresztes hadak idejében. Egy ilyen átvonuló had Gottschalk vezetése mellett 1096 tavaszán Óvárott garázdálkodott, miért is Kálmán haddal támadt rájuk s tönkre verte őket. Még ugyanazon év nyarán Emico leiningeni gróf, Clerebold és Tamás vezérek alatt egy másik 200 000 emberből álló keresztes had vette meg Óvárt és Mosont, hol maga a király is jelen volt, ostrom alá fogta. Kálmán, amikor meggyőződött, hogy a várat már tovább nem tarthatja, kitört az ellenségre s azt majd teljesen megsemmisítette. Hogy Moson már az árpádházi királyok korában a jelentékenyebb helyek között foglalt helyet, abból is gyanítható, mert Imre király 1198. kereskedőkről emlékezik, kik Buda és Moson közt élénk közlekedést tartottak fönn. 1246. A János-vitézek nagymestere kötelezettséget vállal magára, hogy 50 jól fegyverzett lovagot ád Béla királynak Moson és más városok védelmére. Ottokar cseh király V. Istvánnal háboruba keveredvén, Óvárt és Mosont (1271) megvette s az utóbbit, mert vitéz ellenállást tanusított, földúlta. Ugyancsak Ottokar Óvárt 1273. ismételve elfoglalta, 1289. azonban Albert osztrák herceg hatalmába került. 1384. a város Erzsébet királynőtől nyert nevezetes szabadalmakat, de ezek utóbb visszavonattak. A XV. sz.-ban Óvárt a hatalmas Wohlfartok, majd György szentgyörgyi és bazini gróf birtokában találjuk, mig II. Lajos király nejének, Máriának adományozta, kitől azután a XVI. sz. elején Szapolyai János kezére került. Mária Terézia királynő a mult sz.-ban vétel útján jutott Óvár birtokába s azt Krisztina főhercegasszonynak, Albert Kázmér szász-tescheni herceg, nejének adta nászajándékul. Sokat szenvedett Óvárt a XVII. sz. harcviharai között is. 1605. Bocskay égette föl. 1619. pedig Bethlen Gábor foglalta el, ki Óvárott azon időben személyesen is tartózkodott. Bethlen Gábor jól megrakta őrséggel a várost, de Collalto és Esterházy Miklós azt 1621. mégis visszafoglalták. A belhárobu viharai után jöttek a török hadjárat pusztításai. Kara Musztafa nagyvezér 1683. Bécs ellen vonulván, útjában, más vármegyéken kivül, M.-t is majdnem egészen elpusztította s Óvár feldúlta. Amikor II. Rákóczi Ferenc bécsújhelyi börtönéből (1701) menekült, útját Óváron át vette Lengyelország felé. 1705 nov. végén Csáky Mihály, Rákóczi Ferenc tábornoka, hadaival Komárom felé nyomulván, Pálffy bán Győr tájáról Óvárra, a Lajta őrzésére vonult, de amikor innen Ocskay, Somody és Köröskényi kuruc vezérek lovas ezredei kizavarták, újra Győr alá vonult vissza. Csakhogy itt ezúttal sem volt hosszas maradása, mert Vak Bottyán rajta támadt s kiszorította őt az országból. Ez alkalommal több mással Nezsider is Bottyán kezébe került. M. jelentékenyebb helyeinek egyike: Nezsider legkorábban korona-birtok volt, melyet a király 1208. István nádornak ajándékozott IV. Béla viszavette ugyan, de utóbb mégis István nádor fiának adományozta. Birtak itt (1270) a szentkereszti cisztereciták is, de 1296. Ágnes királynénak, Albert német császár leányának birtokában találjuk, ki azt férjétől, III. Endre királytól jegyajándékul kapta. Későbbi birtokosai: az esztergomi egyház, 1322. az esztergomi érsek és káptalan s 1452. Giskra. A XVI. sz. elején a szentgyörgyi és bazini grófok a birtokosai, akikről azután ismét a koronára szállott. II. Lajos 1516. jegyajándékul adta nejének, Máriának, 1767. pedig Krisztina hercegasszonynak kezével Albert szász-tescheni herceg kapta. Ágnes és Mária özvegy királynék udvarukkal gyakran időztek Nezsideren. A XVII. sz. elején zárda is alapíttatott itt a pálosok részére. A vármegye egy másik községe, Hegyeshalom már II. András okmányában (1217) is említtetik. Zsigmond király 1436. zálogba adta azt Albert osztrák hercegnek. Mikor Ferdinánd király 1527. trónja elfoglalása végett magyar földre lépett, Köpcsényben esküdött meg arra, hogy az ország jogait és szokásait föntartja. A M.-i Csuny helységnek volt ura azon Szápáry Péter, akit a török, mikor 1657. fogságba esett, az eke elé fogott. Kiszabadulván sanyaru fogságából, 1680. M. alispánja lett s érdemeiért bárói, fia pedig grófi rangot nyert. A pozsonyi országgyülések alatt a Zichyek csunyi kastélya volt az a hely, hol a befolyásos férfiak a dolgok fölött való előleges tanácskozás végett összegyülni szoktak. Féltoronyban III. Károlynak fényes vadászkastélya volt. Itt vadászott a király 1740 okt. 12., mely alkalommal meghült s reá nyolc napra Bécsben el is hunyt. Mária Terézia királynő is többízben és szivesen időzött a féltoronyi kastélyban. Megfordultak ott 1839. V. Ferdinánd és neje Karolina királyné is. I. Ferenc József 1854 jul. havában a pomogyi területen vadászott. Mikor a szent koronát 1790. Bécsből hazahozták, Köpcsényen át szállították a nemzet kincsét Győr felé s onnan Budára. A nagy Napoleon is megfordult M. területén, 1809. egy éjet töltött a miklósfalvai evang. tanító szerény hajlékában. 1848., amikor Jellachich a velencei ütközet után, okt. 1., a fegyverszüneti egyezség megszegésével, Fejér vármegyét elhagyta, M. át sietett osztrák területre. Ugyanazon év dec. 16., hogy Windischgrätz beütését meggátolja, a magyar sereg M.-ben a köpcsény-gáta-párndorf-nezsideri vonalon volt fölállítva. Az osztrák hadsereg első hadteste Párndorfnál Zichy Lipót csekély számu hadát visszanyomván, ez kénytelen volt Kmety födözete alatt hátrálni. De a magyar hadak, a tulnyomó osztrák erő előtt, a többi pontos sem állhattak meg, miért is Óvárra visszavonultak; Kmety pedig, a Kazimir táján történt heves összecsapás után, Kargerrel a Hanságon át nagy erőfeszítés mellett vezette vissza csapatait. Dec. 17. Görgey Pozsonyból óvárra érkezvén, ott találta a visszavonult sereg egy részét. Dec. 18. Moson déli oldalán találkozott az ellenséggel s miután azt megfutamította, Győr felé folytatta útját. Windischgrätz erre megszállotta Mosont, a vidéken a nép fegyverét elszedte s a vmegyét osztrák kormányzás alá vett.

Forrás: Pallas Nagylexikon