Moszatok

(növ., maszat, masat, meszit-maszat, Algae), oly telepes növények, amelyek sejtjeiben klorofillum van. Testük egy- vagy többsejtü; a többsejtüek mint sejtcsalád, sejtsor, sejtlap vagy sejttest ismeretesek. Jobbadán vizi növények, testük majdnem egyenlő képződésü és működésü sejtekből áll. A testes-szövetüek vastagabb részei azonban csupán szélső sejteikben foglalnak klorofillumot és az ezzel netán előforduló más festőtestecskéket, p. az aranysárgát, a penészzöldet, a vörhenyeset és a pirosat. Az utóbbi festék a klorofillumot annyira el szokta takarni, hogy csak maga látszik meg. A M. jobbadán vizbemerülten szabadon vagy más növények közt, vagy rajtok élnek, de sohasem élősködnek, hanem a vizet és széndioxodot mindig maguk sajátítják át. Azonban éppen velük együtt, azaz készítményeikből (cukor, keményítő) él egyes gomba, anélkül hogy, belsejökbe furakodva romlásukat okozná (l. Életközösség és Zuzmók). A M. közt van a legapróbb és a legóriásibb növény. Mig a szárazföldi növények óriása, az ausztráliai Eukaliptuszfa (l. o.) 150 m. magasságu, addig a M. közül való Macrocystis a melegebb Atlanti-oceán fenekéből 300 m. magas vizi erdőkké növekedik. A M. mindig társasan élnek, amivel a vizi állatoknak nemcsak elegendő oxigént, hanem menedéket is nyujtanak. Több moszat azonban kártékony. Édesvizeink felszinét a «viz virága» lepi el, mely a M-nak egész rajából áll, p. Anabaena flos aquae Kg., Limnochlide flod aquae Kg. Rothadva a marhaitatók és a kertész öntözőkádjának vizét teljesen megrontják. Mások meg, p. a Polycystis ichthyoblabe Kg. a hal és rák kopoltyuját tömve el, pusztulásukat okozzák. Az emberek csak egyes tengeri M-nak tudja hasznát venni; amennyiben növénykocsonyát, varek-sziksót, jódot és brómot vagy legalább trágyát szolgáltatnak. A M. vagy 5000 faját festékük, termetük és szaporodásuk szerint csoportosítják; de osztályozásuk, sőt az egész osztály terjedelme is egyre változik. Az őscsirákat, a schisophytákat, a kova-M.-at (Diatomaceae) külön osztályokba is emelték, a csillárkákat (l. o.) meg a M. közé vonták. Csoportjaik a következők: párosodók (Conjugatae), Kék M. (Cyanophyceae), csillárkák (Characeae), barna vagy fekete M. (Phaeo- vagy Melano-phyceae) és virág-M. (Florideae). Azonban a termet összehasonlítására épített osztályozás, melyet e Lexikon követ, majdnem összeesik ezzel a csoportosítással. Tipusos rendek a következők: 1. nyálka-M. (Nostocaceae) ágatlan-fonalu soros sejtek kékes-zöld festékkel; 2. a vizhálók (Hydrodictyaceae) tisztazöldek, sejtcsaláddá összeálló számos rajzóval; 3. volvox-félék, átlátszó nyálkába foglalt golyós vagy szögletes sejtcsaládjaik az összes csillangók együttes mozgatásával keringenek; 4. párosodók, nem bolyongó plasztmatest párjának egybeolvadásával szaporodnak; 5. cső-M. (Siphoneae), teste egyes sejt ugyan, de egyszerü v. szétágazó csővé nyulik ki; pete-, rajzó-, illetve kelő spórával szaporodnak; 6. bőr-M. (Fucaceae, l. o.), barna festékkel s többféle szaporodással, 7. virág-M., teste piros vagy lilaszinü; tokban fejlődő petesejtekkel vagy négyes spórával szaporodnak. Hazai moszatjainkat Hazslinszky és Márkus tanulmányozta.

Forrás: Pallas Nagylexikon