Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
motiváció motivation
motivációs motivationa...

Magyar Magyar Német Német
Motiváció... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Motiváció

oktatás

Az igényszint önmagunkkal szembeni teljesítményelvárást testesít meg. A motívumok tanulás eredményeképp is kialakulhatnak; a motívumtanulásnak két alapvető mechanizmusa van. Ezek: az új elsődleges hajtóerő létrejötte és a másodlagos motívumok kialakulása. Az előbbire példát jelentenek ?hétköznapi? szenvedélyeink (dohányzás, kávézás), ám ennél sokkal súlyosabb eset az alkoholfüggőség és a kábítószer-szenvedély. A másodlagos motívumok másodlagos megerősítőknek felelnek meg: hozzásegítenek bennünket az elsődleges megerősítők eléréséhez. A legfontosabb emberi másodlagos motívum a pénz megszerzéséhez fűződik. A különböző motívumtípusok számos közös vonással is rendelkeznek. Minden esetben létezik egy belső, a szerv.-et viselkedésre késztető hajtóerő (angolul drive), mely külső tárgyakra irányuló viselkedést indít el. A legtöbb esetben a viselkedés akkor zárul le, ha a motivációs feszültség lecsökken a biológiai egyensúlyi állapot helyreállása következtében. Ezért a motiváció ált. működési elvét régebben az ún. drive-redukcióval magyarázták: a motivált viselkedés a kellemetlen pszichikus feszültség csökkentésére irányul, és e feszültségcsökkenés kellemes élmény. Ez az elv később számos esetben nem bizonyult igaznak. Így például a szexuális motiváció esetében, mivel a szexuális ingerlés növeli a belső feszültséget, mégis kellemes, jutalmazó értékű. A kíváncsiságkésztetés kiváltotta viselkedés pedig nem vezet a motivációs feszültség csökkenéséhez, ellenkezőleg, fenntartja e feszültséget, időnként egészen a kimerülésig (gondoljunk egy érdekes könyv éjszakai olvasására, amikor végül elalszunk a könyv fölött; vagy a labdával játszó kutyára). A drive-redukciónál újabb ált. motivációs elv az idegrendszeri tiváció optimális szintjének fenntartása ( ációs szint). E szerint a motivált viselkedés során az idegrendszer optimális izgalmi szintjét állítja helyre: éhség vagy szomjúság esetén e szint túl magas és csökkenteni kell, míg pl. unalom esetén érdekes, izgalmas tevékenység után nézünk. Eszerint a szenzoros élménykeresők optimális izgalmi szintje magasabb az átlagosnál. A motiváció témakörében szokás tárgyalni a szándék és az akarati cselekvés fogalmait is. A szándék annyiban hasonló a motivációhoz, hogy valamely tevékenység elvégzésére indít, annyiban azonban különböző, hogy szándékainkat időnként elfelejtjük, míg motívumainkat nem. Szándék akkor keletkezik, ha a motivációnk valaminek az elvégzésére gyenge vagy ellentmondásos (pl. szeretnénk is szívességet tenni ismerősünknek, meg lusták is vagyunk). Ilyenkor tudatos döntést követő akarati erőfeszítésre van szükség a tevékenység végigviteléhez. Gyakran a befejezetlen tevékenységeinkre jobban emlékszünk, mint a befejezettekre ? főleg akkor, ha viszonylag erős belső késztetés fűződik végigvitelükhöz. Ez az ún. Zeigarnik-hatás. Arra vonatkozóan, hogy az ember motívumai hogyan épülnek egymásra és alkotnak rendszert, a személyiségelméletek fogalmaznak meg feltételezéseket. S. Freud pszichoanalitikus felfogásában a viselkedés meghatározói a szexualitásból és az agresszivitásból (Freud kifejezésével az élet- és halálösztönből) erednek. Így például az intellektuális érdeklődés a szexuális késztetés átlényegülése, szublimációja útján áll elő a gyerekkor érzelmi fejlődése során. Ezenkívül viselkedésünket meghatározzák múltbéli élményeink s az azokat kísérő érzelmek ? jórészt nem tudatos ? emlékei; motívumaink tehát személyes múltunkban, élettörténetünkben gyökereznek. Freud tanítványa és kortársa A. Adler az emberi viselkedés végső mozgatójának azt a törekvést tartotta, hogy gyenge, kiszolgáltatott, gyermeki mivoltunkból erős, hatékony, környezetünket aktívan alakítani képes lényekké váljunk (Adler kifejezésével a hatalomvágy és a kisebbrendűségi érzés kettőssége határozza meg a viselkedést). Az adleri hatalomvágy helyett ma inkább az önmegvalósítás fogalmát használják a személyiségpszichológusok az ember legösszetettebb, legált.-abb motívumára, önkifejező törekvéseire. (Az önmegvalósításnak része a már említett kíváncsiság, az igényszint és teljesítménymotiváció, valamint a hatékonyságra törekvés, a személyre jellemző sajátos tárgyakra irányulva.) Az önmegvalósítás az egyéb motívumokkal együtt sajátos hierarchiát alkot, melyet A. Maslow ?motivációs piramis? konstrukciója jellemez. A piramis alján az alapvető motívumok (éhség, szomjúság stb.) állnak, a középszinten a megfelelő emberi kapcsolatok, mások általi elfogadottság, az elhúzódó pszich.-i feszültségektől való mentesség. A piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás igénye. Ez az elrendezés Maslow felfogásában egymást feltételező rendet jelent: az önmegvalósításnak feltétele az egyszerűbb motívumok kielégítettsége. Azonban ma már nem fogadjuk el e feltételességet, legalábbis merev formában nem (a fűtetlen szobájában éhező, szerelmi bánattól gyötrődő költő írhatja gyönyörű verseit). A freudi determinizmust is érték később kritikák. G. Allport funkcionális autonómia fogalma fejezi ezt ki tiszta formában: motívumaink a jelenben gyökereznek ? ami volt, elmúlt (például a sebész nem azért választja szakmáját, hogy gyermekkori frusztrációiból eredő szadisztikus vágyait kiélje, hanem azért, mert elhivatottsággal és az orvostud. iránti érdeklődéssel rendelkezik). Az igazság feltehetőleg Freud és Allport véleménye között van: a determinizmus nem teljes, de sok esetben létezhet. A motivációs rendszerek hierarchikus viszonya igen fontos ped.-i kérdéseket is érint. Az isk.-i szocializáció egyik kulcskérdése, hogyan tehető a tanulás- és a tudásvágy belső, intrikus motivációs rendszer alapjává, hogyan adagoljuk a jutalmazás t úgy, hogy ne csökkentsük a kíváncsiságot.

Jakab Zoltán

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is