Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
motiváció motivation
motivációs motivationa...

Magyar Magyar Német Német
Motiváció... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Motiváció

Viselkedést kiváltó belső késztetés, indíték. Sokféle típusa van, ezek több szempont alapján csoportosíthatók. Legalapvetőbb típusai a szerv. belső biológiai egyensúlyát, a homeosztázist tartják fenn. Idetartozik az éhség, a szomjúság, a testhőmérséklet szabályozása, az ürítés és ? tágabb értelemben ? az alvás is. Ált. szabály, hogy amikor a szerv. belső, biológiai folyamatai már nem képesek fenntartani valamilyen egyensúlyt, akkor motiváció keletkezik, hogy a szerv. viselkedés útján állítsa helyre a megfelelő belső állapotot (például ha a bőr hajszálereinek elzárása már nem elég a belső részek hőmérsékletének fenntartásához, fázni kezdünk, és felöltözünk). Az idegrendszer vegetatív (belső szervi állapotot szabályzó) közp.-jai érzékelik a szerv. biológiai szempontból fontos belső mutatóit (pl. a vér hőmérséklete, sókoncentrációja, cukor- és zsírtartalma stb.), és amennyiben ezek értéke eltér a megkívánttól, belső szervi vagy viselkedéses úton igyekeznek a megfelelő állapotot visszaállítani. A szomjúság élettani alapja az, hogy a szerv. vízhiányos állapotát a szájnyálkahártyában, valamint az agy hipotalamusz nevű területén lévő folyadékkoncentrációt érzékelő sejtek (ozmoreceptorok) érzékelik. Ezenkívül a vér térfogatának változását a vesében lévő vérnyomás-érzékelő sejtek fogják fel. Hatásukra szomjúságérzet keletkezik, mely iváshoz vezet. A megivott folyadék a belekben lévő ozmoreceptorokon keresztül telítettségi érzést vált ki, ami az ivás leállását okozza. Az éhségérzetet a vércukorszint csökkenése és az üres gyomor mozgásai váltják ki. Evés hatására telítettségi érzés keletkezik, melyet a nyelőcső, a gyomor és a vékonybél nyomásérzékelő receptorainak működése vált ki. A táplálkozáshoz már több, pszich.-i szempontból is fontos jelenség kapcsolódik; ezek az evési problémákkal kapcsolatosak. A túlevés következtében kialakuló elhízás nev.-i ? és ennek következtében kialakuló biológiai ? hatások eredménye (a kövérségnek ugyanakkor gyakran nem pszich.-i, hanem közvetlenül hormonális az eredete). A túlevőkre jellemző, hogy a táplálék külső ingerei (pl. egy cukrászda kirakata) nagyobb hatással vannak evési késztetésükre, mint a szerv.-ükből érkező belső jelzések. A normál evőknél az étvágyat alapvetően az említett belső szerv.-i jelzések határozzák meg. Ezért a túlevőknek ? ha evésüket korlátozni szeretnék ? akaratlagosan kell megtartóztatniuk magukat. Hosszú távon ez igen fárasztó, ezért a túlevők gyakran, miután sikerrel lefogynak, újra meghíznak, mivel visszatérnek régi evési szokásaikhoz. A túlevés hátterében az áll, hogy csecsemő- és kisgyerekkorban az anya túltáplálja gyerekét. Gyakran ez úgy történik, hogy a gyereket érő minden stresszhatást követően az anya etetéssel csökkenti gyereke nyugtalanságát. Emiatt a gyerek kondicionálási folyamaton esik át (megtanulja, hogy a szorongást az evés csökkenti), s ez későbbi életében is meghatározza viselkedését (a túlevők különösen stressz hatására hajlamosak többet enni). Az így kialakuló kövérség biológiai háttere az, hogy gyerekkorban a bőr alatti zsírszövet felszaporodik, és ez a táplálkozásszabályozó agyi közp.-ok működését egy magasabb testsúly fenntartására állítja be. A felszaporodott zsírszövet sejtjei a későbbi lefogyáskor is megmaradnak, és az agyi közp.-okat az eredeti testsúly visszaállítása irányába befolyásolják. A kóros soványság (anorexia nervosa) a túlevésnél jóval ritkább, ám veszélyesebb is. Nőknél sokkal gyakoribb, mint férfiaknál, és döntően pszich.-i eredetű. Súlyos esetben a testsúly több mint felének elvesztéséhez vezet, nemritkán közvetlen életveszélyt alakítva ki. Jellemző, a testkép torzulása: az anorexiás személy tagadja, hogy sovány lenne ? éppen ellenkezőleg, túl kövérnek érzi magát. A lehetséges okok között szerepelhet a stresszkeltő, túlzott követelményeket támasztó nevelői légkör, melyben az étkezés elutasítása az önuralom megnyilvánulásának tűnhet. Nőknél az anorexia a szexualitás elutasítását is magában foglalhatja: a kórosan sovány nők ugyanis nem menstruálnak, és nőies alakjuk is elvész. A szexuális motiváció nem homeosztatikus jellegű, bár a mögötte álló biológiai meghatározók hasonlóan erőteljesek. A szexualitás szabályozása idegi és hormonális úton történik, és minél magasabb rendű élőlényről van szó, annál nagyobb a tanulás szerepe (patkánynál döntő az örökletes biológiai tényezők szerepe a szabályozásban, míg az emberszabású majmoknál a korai tapasztalatok elengedhetetlenek a normális szexuális viselkedéshez). Az emberi szexualitásban a társas és kulturális hatások szerepe alapvető. A szexualitással kapcsolatos szokások egy része kultúrától függetlenül állandó. Ilyen például a rokonok közti szexuális viszony, az incesztus tiltása; ez törzsfejlődési szempontból előnyös, ugyanis a rokonok közti szaporodás genetikai degenerációhoz vezet. Más szexualitással kapcsolatos szokások ? kultúrantropológiai vizsgálatok tanúsága szerint ? kultúrafüggőek. Különböző afrikai és óceániai törzsek eltérnek egymástól abban, hogy megengedik, vagy tiltják a gyermeki autoerotizmust, a homoszexualitás t, és azt, hogy a gyerekek tudjanak a felnőttek szexuális életéről. Bár a biológiai meghatározók az ember esetében sem hagyhatók figyelmen kívül, az emberi szexualitás az állatokéhoz képest nagymértékben függetlenedett a hormonális meghatározóktól. Így a nők szexuális érdeklődése nem kötődik ivari ciklusuk bizonyos időszakához (a peteéréshez); ezenkívül az ivari hormonok szintjének lecsökkenése (nőknél a klimax, férfiaknál a herék műtéti eltávolítása pl. tumor következtében) nem szükségképpen vezet a szexuális érdeklődés megszűnéséhez. Az utódgondozás alacsonyabbrendűeknél ? a szexuális viselkedéshez hasonlóan ? döntően hormonálisan szabályozott örökletes viselkedésmintákból áll, míg magasabbrendűeknél a korai társas tapasztalatok elengedhetetlenek. Emlősöknél a szexuális motiváció és az anyai viselkedés pozitívan korrelál egymással. Főemlősök kicsinyei érzelmileg és viselkedésükben súlyosan sérülnek, ha társaiktól ? és anyjuktól ? való izolációban nevelkednek. Az ezzel kapcsolatos alapkísérleteket H. F. Harlow végezte el; ha a kismajom izolációban nő fel, később nem lesz képes sem szexuális, sem megfelelő anyai viselkedésre. E kísérletekből is sejthető, hogy az embergyerek érzelmi és értelmi fejlődése során milyen alapvető jelentősége van a szülőkkel való szeretetteljes kapcsolatnak. Ált. a főemlősök számára a magány nehezen viselhető el; emberszabásúak hajlandóak keményen dolgozni azért, hogy jutalmul társaik közé kerülhessenek. Ugyanakkor bizonyos biológiai tényezők is beleszólnak az emberi utódgondozó viselkedés alakulásába. Bár a hormonok közvetlen hatása jóval gyengébb az embernél, mint például a patkánynál, az etológusok véleménye szerint öröklött viselkedési tendenciára utal például az, hogy a csecsemőkre jellemző ?bájos? vonások (nagy szem, pisze orr, gömbölyded arcforma) rendszerint szülői típusú, ?dédelgető? reakciót váltanak ki. A közvetlen ön- és fajfenntartáson is túlmutató késztetés a kíváncsiság. Az alacsonyabb rendű emlősöknél is megfigyelhető a környezet felderítésére, bejárására irányuló késztetés egyéb alapvető motívumok hiányában. E viselkedés közvetlen oka feltehetőleg az, hogy az idegrendszernek ? normális működése fenntartásához ? éber állapotában ismétlődő ingerlésre van szüksége. Az ingermegvonás embernél is súlyos lelki betegségekre emlékeztető zavarokhoz vezet átmenetileg (hallucináció). Törzsfejlődési szempontból is előnyös a környezet felderítésére irányuló késztetés, hiszen az életterét jobban ismerő állatnak vészhelyzetben nagyobb az esélye a túlélésre. Emberszabású majmok kíváncsisága kiterjed a különféle tárgyakkal végzett manipulációra is (mechanikai eszközök vizsgálata, szétszedése stb.), sőt az emberszabásúakkal végzett nyelvtanítási kísérletekben sem volt szükség jutalmazásra, mivel az állatokat érdeklődésük motiválta a tanulási erőfeszítésre. A kíváncsiságkésztetés embernél számtalan viselkedésben nyilvánul meg, és egyéni különbségei mérhetőek. M. Zuckermann és munkatársai vezették be a szenzoros élménykeresés fogalmát, melynek mérésére kérdőívet állítottak össze. Az élménykeresés egyéni foka tartós személyiségvonásnak bizonyult: a fokozottan élménykereső személyek minden élethelyzetben nagyobb érdeklődést mutatnak az újszerű, váratlan élmények iránt. Szorongáskeltő helyzetekben az átlagosnál gyengébb félelmi reakciót (csökkent veszélyérzetet mutatnak. Gyakran művelnek veszélyes sportokat (ejtőernyőzés, sárkányrepülés, sziklamászás). A kompetenciakésztetés és az igényszint a sajátosan emberi motívumok. Bár megjelenésük szintén nem előzmények nélküli (az állatvilágban a társak közötti dominanciahierarchiában való részvétel fontos törzsfejlődési előzmény), a kíváncsiságkésztetéshez hasonlóan az embernél sokkal tagoltabb és összetettebb megnyilvánulásai vannak e motívumnak, mint előzményeinek az állatvilágban (ilyen például a társak elismerésének igénye, vagy az a tudat, hogy képesek vagyunk tárgyi és emberi környezetünket a számunkra megfelelő módon befolyásolni).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is