Motivum

(lat.), magyarul indok, indíték, az akaratra ható ok. Minthogy az akarat elhatározása elmebeli aktus, a M. is csak elmebeli lehet, azaz valamely érzelem vagy gondolat. Minthogy nem képzelhetek embert, ki ok nélkül cselekszik, főleg a drámában, mely az emberi életet cselekvés formájában tünteti fel, fölötte fontos, hogy a szereplők minden cselekedete határozott indító okból származzék s a néző ezeket az indító okokat alaposan fölismerhesse. Ezt nevezzük motivációnak. - M.-ok v. indokok (rationes decidendi), a jogban azok az indító okok, melyek a birót a határozathozatalnál vezették. A bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszere, mely nálunk a bűnügyekben már régebben, a polgári perekben pedig legújabba - 1893. XVIII. törv.-c. - a törvényes bizonyítási szabályokat kiszorította, a birói határozatok indoklását ki nem zárja. A szabály azért most is az, hogy az idéző végzésnek kivételével minden birói határozat indokolandó. Perdöntő határozatnál az indokolást a határozat szövegétől elkülönítve kell szerkeszteni. - M. a zenében a legkisebb ritmikus vagy melodikus gondolat, frázis, melynek továbbfűzése, kiterjesztése által eredményeztetnek a nagyobb periodusok, részek s végre egy egész teljes zenemű. Az ily M.-ok ritkán haladják tul az egy v. legfeljebb két aktust. Zöngeképleti változatosságuk pedig kimeríthetetlen.

Forrás: Pallas Nagylexikon