Mounier

(ejtsd: munjé) János József, francia politikus, szül. Grenobleben 1758 nov. 12., meghalt 1806 jan. 26. Miután Orangeban jogi tanulmányait befejezte, Grenobleban biró, 1788. pedig a dauphinébeli rendek titkára lett. 1789. mint alkotmányos monárkistát képviselővé választották s a harmadik rend az ő indítványára jelentette ki, hogy az egész nemzet illetékes képviselője, amint a nemzetgyülés az ő indítvány folytán tette le azt a nagyjelentőségü esküt a labdateremben (1789 jun. 20.). Szept. 29. a nemzetgyülés elnökévé választotta; de midőn Párisba tették át a rendek gyülését, M. az elnökségről leköszönt és a fenyegetett monárkia érdekében az összes tartományok rendjeit hivta meg a Dauphinébe tanácskozásra. Midőn pedig a nemzetgyülés ezt a gyülést betiltotta, M. Szavójába költözött (1790), onnan pedig Svájcba ment. Itt adta ki a Recherches sur les causes qui ont empeché les Français de devenir libres (Genf 1792, 2 köt.; ném. Genztől, Berlint 1794, 2 köt.) c. hires munkáját. 1793. Weimarban telepedett le, ahol 1795. a Belvedere-kastélyban előkelő angol ifjak számára tanintézetet nyitott. 1801. visszatért hazájába, mire Bonaparte az Ille-et-Vilaine département prefetjévé, 1805. pedig az államtanács tagjának tette. Későbbi művei közül megemlítendők: De l"influence attribuée aux philosophes, aux fracs-maçons et aux illuminés sur la Révolution de France (Tübinga 1801; új kiad. Páris 1821). V. ö. Lanzac de Laborie, Jean Jos. M. (u. o. 1887); Un royaliste libéral en 1789. Jean Jos. M. (u. o. 1888). Fia, M. Claude Ede Fülöp, ki 1784 dec. 2. szül. és Passyban 1843 máj. 11. megh., a restauráció idején mint a rendőrség főnöke szerepelt; utóbb peirré tették.

Forrás: Pallas Nagylexikon