Mozaiknyomás

elavult szinnyomó - eljárás. Senefelder (l. o.) találta föl, de csak a berlini Liepmann József alkalmazta először (1842). Az eljárás célja volt valamely képnek összes szineit egyetlen egy nyomólemezről s egyszerre nyomni. E végből magukból a különböző festékekből állították össze a nyomólemezt; nedves, rugalmas festékdarabokat raktak mozaikszerüen egymás mellé, utánozva az eredeti képnek árnyalatait s szineit. Az igy készült festéklemezről aztán nagy gonddal, még több fáradsággal levonatokat készítettek a nyomósajtón, de a nyert képek annyira tökéletlenek, voltak, hogy az egész találmány nemsokára a feledésbe merült s helyet engedett a litográfiának. Az eljárást a hetvenes években szetnokrómia néven javításokkal újra alkalmazták.

Forrás: Pallas Nagylexikon