Mudrony

1. Pál, közgazdasági iró, szül. Késmárkon 1843 szept. 27., megh. Budapesten 1891 nov. 1. A gimnáziumot Késmárkon, a jog- és államtudományi tanfolyamot a budapesti és bécsi egyetemen végezte. Ezután a hirlapirás terére lépett mint közgazdasági iró. A Hon megszüntéig állandó munkatársa volt. Innen a miniszterelnökség sajtóosztályába tért át. E hivatalos működés mellett azonban több hazai és külföldi szaklapnak is munkatársa volt. Néhány önálló művet közre bocsátott, nevezetesen; Köztársasági bank (1870); Magyar üzletkönyv (1881); A földmivelés tudománya (Lloyd Frigyes James nyomán, 1890).

2. M. Soma, közgazdasági iró, az előbbinek bátyja, szül. Késmárkon 1841 nov. 27. A gimnáziumot Miskolcon, Késmárkon és Budapesten, a jog- és államtudományi tanfolyamot pedig a pesti egyetemen elvégezvén, jodoktorrá avattatott. Tevékenysége főleg a közügyekre és közgazdaságra irányult. A Kossuth Lajos által alapított, de 1850. feloszlatott iparegyesület újjáalakulásakor (1867) az egyesület titkárává, később igazgatójává választatott. Az egyesület közlönyének, az Anyagi Érdekeinknek (később Magyar Iparnak) szerkesztője és főmunkása lett. A hirlapirodalom terén is jelentékeny szerepet játszott a régi Magyar Újság és Hazánk, továbbá a Hon és Egyetértés hasábjain. Egész tevékenysége hazánk közgazdaságának fejlesztésére irányult és e téren jelentékeny sikereket ért el. Ő derítette ki az Ausztriával való vámközösség hátrányait, melyeket A vámügy és Magyarország közgazdaságának újjászervezése című művében kifejtett és amelyek a vámszövetség 1875-iki felmondását maguk után vonták. Ugyanez évben Gölnicbányán orsz. képviselővé választatott. Miután azonban az önálló vámterület keresztülvitele nem sikerült, közgazdaságunknak az ipar fejlesztése útján valóü előmozdítására más eszközöket javasolt (állami kedvezményeket, vasúti iparfejlesztési politikát stb.9, melyek meg is valósultak és a hazai ipart fellendítették. 1880. Debrecen III. kerületének képviselőjévé választatott. Az 1885. országos kiállítás alkalmával rábizták a Honismertető és a katalogus megirását, és a kiállítás után iparfejlesztési érdemeiért a vaskorona-rendet kapta. Az 1887-92-iki országgyülési ciklusra Galántán újra képviselővé választották. Irodalmi művei közül a már említetteken kivül még figyelemre méltók: Iparpolitikai tanulmányok (1877); Budapest jövője (1893); A vámkérdés megoldása (1896) stb. Az ezredéves kiállítás katalogusának bevezető részét szintén ő szerkesztette. Mellékesen a szépirodalomnak is foglalkozott. Évek hosszu sora óta tagja az országos ipartanácsnak, vámtanácsnak, statisztikai tanácsnak, iparoktatási tanácsnak, a technologiai muzeum felügyelő bizottságának stb. Az ipartestületek III. kongresszusa 1893. a kongresszus elnökévé és a hazai ipatestületek központi bizottságának elnökévé választotta. E lexikonnak is munkatársa.

Forrás: Pallas Nagylexikon