Műértelmezés

Interpretáció, (lat. ?magyarázat, értelmezés?): a befogadás, a bármilyen szintű, akár tudományos, akár laikus műelemzés szerves része. Minden befogadó egyúttal értelmezi is valamilyen szinten az adott művet. A műértelmezés a korábbi századokban elsősorban olyan műértést jelentett, amely nagyszámú, művön kívüli elemet állított a vizsgálódások középpontjába. A XX. sz.-ban kerültek előtérbe azok a vizsgálódások, amelyek elsősorban v. kizárólagosan magára a műre irányulnak. Mivel a műértés csakis számtalan művön kívüli ? művészeti, tud. és egyéb ? ismeretanyag, élmény, vagyis az egész emberi személyiség mozgósításával lehet eredményes, ugyanakkor minden értékes mű önmagában megálló, teremtett világ, nyilvánvaló, hogy csak e két szempontsor (műközp.-ú, ill. művön kívüli szempontok, elemek) szerves, s minden egyes műnél és minden egyes befogadáskor másként és másként érvényesíthető és érvényesítendő szintézisével valósulhat meg az elfogadható műértés és műértelmezés. A mű első befogadása tekinthető a műértés első szintjének. Ezt követik az elemzés fázisai: a mű leírása, műértelmezése, majd értékelése. Ezek eredményeként jöhet létre a teljesebb körű, magasabb fokú, az elemzés eredményeit szintetizáló műértés.

Vasy Géza

Szerkesztette: Lapoda Multimédia