Mulasztás

A cselekmény általában emberi magatartás, okság (kauzalitás) az általa előidézett közvetlen eredménnyel, a külvilági változással együtt. A cselekménynek tehát két eleme van: alanyi és tárgyi eleme. Ellentétben ezzel a nézettel némelyek a cselekmény alatt csak az emberi magatartást akarják érteni, mig mások megfordítva ezt nem számítják a cselekményhez, mely ellenkezőleg magát a cselekvés által előidézett változást, a konkret tettet jelentené. Az itt képviselt felfogás szerint, mely egyebek között a jogban egyedül lehetővé teszi számos különben megoldhatatlan kontroverziának helyes megoldását, a cselekményhez mindkét elem egyaránt hozzátartozik, mint az éremhez annak két oldala. A cselekménynek alanyi oldala lehet v. tevőleges, cselekvés a szónak szorosabb értelmében, testi mozgás v. nemleges, nem tevés. Utóbbi esetben M.-ról szólunk. A M. tehát cselekmény, amelynek alanyi oldala nem tevőleges erőkifejtésben, hanem nemleges magatartásban áll. Meg kell azonban jegyezni, hogy mulasztani nem annyit jelent, mint «semmit sem tenni», hanem «valamit nem tenni», jelesül nem tenni azt, amit megtenni kötelességünk. M.-ról csak kötelességgel, erkölcsi M.-ról tehát csak erkölcsi kötelességgel, jogi értelemben vett M.-ról csak jogi kötelezettséggel szemben lehet szó. Egy és ugyanaz a magatartás tehát lehet bizonyos szempontból M., más szempontból nem az. A jogi kötelezettség parancsoló törvényeknél magában a törvényparancsban gyökeredzik; tiltó törvényeknél gyökeredzhetik: a) a büntető törvényen kivül eső jogszabályban; b) az embernek valamely előzetes cselekvésében, mely őt az okság lefolyása fölött az által átvállalt uralomnál fogva a cselekvés folytán származható jogsértő eredmény megakadályozására kötelezi.

Forrás: Pallas Nagylexikon