Müllenhoff
Károly Viktor, német germanista, szül. Marne helységben
(Holstein) 1818 szept. 8., megh. Berlinben 1884 febr. 19., hol 1858 óta a
germán filologia egyetemi tanára volt. Lachmann legteljesebb tanítványa;
1854-58. Kielben működött. Sokoldalu igen tudós, nagy elmeéllel megáldott, de
sok kérdésben elfogult s az ellentétes felfogások iránt hozzáférhetetlen
szakférfiu volt. Fő műve: Deutsche Alterthumskunde (187-92, I-III. és VII.
köt.), a germán filologia egyik alapvető műve, mely bámulatos tudáson nyugszik
és számos kérdést old meg, de még többet vet fel. Egyéb művei: De antiquissima
Germanorum poesia chorica (1847); Zur Runenlehre (1852); De carmine Wessofanto
(1861); Germania antiqua (1873); Denkmä ler deutscher Poesie und Prosa aus dem
VIII-XII. Jahrhundert (Scherer Vilmossal, 3. kiad. 1892); Kudrun (1845, Lachmann
elmélete értelmében az eposz nagy részét mint későbbi toldást elveti);
Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage (1865, a Haupt-féle Zeitschrift
für deutsches Alterthum XII. kötetében, a húsmonda fontos anyaga ismeretlen
forrásokból); Zur Geschichte der Nibelunge Noth (1855); Sagen, Mä rchen und
Lieder der Herzogthümer Schleswig, Holstein und Lauenburg (1845). Azonkivül
vezette a Deutsches heldenbuch kiadását (1866-73, 5 köt.), melybe a Laurin
szövegét feldolgozta, és irt szótárt Groth Kolos Quickborn c. alnémet
daloskönyvéhez. Beovulfra vonatkozó tanulmányai csak halála lután jelentek meg
(1889). Életét megirta legjelesebb tanítványa, Scherer Vilmos (1896. V. ö. e
könyv birálatát Heinrich Gusztávtól [Philolog. Közlöny, XX. 154. old.]).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|