Müller

1. Adolf, zeneszerző, szül. Tolnán 1802 októ. 7., megh. a 70-es évek közepén. Már fiatalon sok operát daljátékot irt, azonban sikert nem aratott velök. Szerencsésebb volt operettjeivel: A fekete asszony (Boieldieu La dame blanche operájának a parodizálása) és a Szerelmi varázsital címü műveivel. Az első Bécsben a józsefkülvárosi szinházban egymásután pár száz előadást ért; a 30-as évek végén Pesten a nemzeti szinházban is előadták. Az utóbbit nálunk még most is adják itt-ott a vidéken. 1828. a wiedenkülvárosi szinházhoz szerződtették, ez állásában 1828-65. irta a zenét az akkori divatos opera- és drámaparodiákhoz és bohózatokhoz. Lumpacius Vagabundus bohózatát és Ördög Róbert opera-parodiáját Magyarországon is előadták: az első műsordarabja volt nemcsak a vidéki szintársulatoknak, de a nemzeti szinháznak is. Megyeri, Benza, Szerdahelyi József, Szerdahelyi Kálmán jeleskedtek benne. Irt még számos művet zongorára, dalokat, miséket; szerzeményeit (mintegy 138-at) Diabelli Antal adta ki Bécsben.

2. M. Béla, építész, szül. Pesten 1845 nov. 25. U. o. végezte a reáliskolát, a technikát a budai királyi József-műegyetemen. 1868. tanulmányi utat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Hazatérve, Budapesten mint építész működött és különösen 1872-76-ig az akkori időben létesült sugárúti építő vállalatnál fejtett ki nagy tevékenységet mint építész s építésvezető. 1879-1883. Szeged városa rekonstrukciójában vett tevékeny részt, amikor Tisza Lajos gróf királyi biztos biztatására államszolgálatba lépett. Érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1883. megbizást kapott az 1885-iki országos kiállítás műszaki ügyeinek vezetésére. Kinevezték országos középítészeti felügyelőnek. 1886-1887. vezette a kereskedelmi miniszteri palota építkezését, majd a kereskedelemügyi minisztériumban működött. Az 1896-iki millenniumi kiállítás első műszaki tervezetét és első költségvetését ő készítette s kiváló tevékenységet fejt ki a kiállítás műszaki igazgatásának szervezésében.

3. M. Ferenc József, reichensteini báró, mineralogus és bányászmérnök, szül. Erdélyben a szász földön 1740-ben, megh. Bécsben 1825. vagy 1826 okt. 12-én. Bécsben és Selmecbányán végezte tanulmányait és azután (1768) az alsó-magyarországi bányákhoz nevezték ki bányamérnök (Markscheider)-nek. Még ugyanebben az évben bányaigazgatóvá lett. 1775-78. Tirolban szolgált, de 1778. II. József az összes erdélyi bányák élére állította. 1795. az erdélyi rendektől indigenatust kapott, 1798. a Bécsben alapított erdélyi főbányahivatal igazgatójává tették. 1818. nyugalomba vonult. Az erdélyi bányák alatta virágzásnak indultak és több új ásványt is fedezett fel. Munkái: Nachricht von den in Tirol entdeckten Trumalinen (Bécs 1778); Entdeckung des Tellurs (a Born-féle Physikalischen Arbeiten I. 1783. évfolyamában). Munkatársa volt a Born által szerkesztett Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirg c. nagy munkának. - Egyik fia, Ferenc Lenhard, az erdélyi udvari kancelláriánál helyettes kancellár volt egészen 1865-ig.

4. M. Frigyes, evangelikus püspök, szül. Segesvárt 1828 máj. 15. Iskolái végeztével gimnáziumi tanár és igazgató volt Segesvárt, később lelkész Újegyházán. Nagyszeben városának főlelkésze és 1893 (szept.) óta Teutsch G. D.-nak utódja, mint az evang. országos egyház püspöke Magyarország erdélyi részeiben. Tanáréveiben szorgalmasan gyüjtötte az erdélyi német regéket, kiadta (1864) a Deutsche Sprachdenkmäler aus Siebenbürgen és szintugy Ackner J.-val egyetemben. Die römischen Inschriften in Dacien (1865); Incunabeln der Hermannstädter Kapellenbibliothek (1878); Der Gottesdienst in einerevang. sächsichen Kirche 1555. (1884); Siebenbürgische Sagen (1885). Számos tudományos értekezést irt az Archiv für Siebenbürgische Landeskunde számára. Mint Nagyszeben városának lelkésze nagy érdemeket szerzett a Bruckenthal-féle per kedvező eldöntése körül. Az ő kezdeményezése folytán létesült az evang. betegápoló intézet, mely a weimari intézet mintája szerint már évek óta áldásos nőegylet alapításában. Évek óta taja a főkonzisztoriumnak; mint alapos ismerője az egyházi jognak, ugy az evang. országegyház alkotmányának kiépítésében, mint jogi állapotának védelmében tevékeny volt. Tagja a Gusztáv Adolf-egyesület központi elnökségének. A főrendiháznak 1895 dec. 14. lett tagja.

5. M. József, zeneszerző, szül. Tolnán, megh. az 50-es évek közepén. Ő volt az 1848. szabadságharc remek magyar indulóinak a szerzője. Irta a Kossuth-, két Batthyány-, Jászkun-, Damjanich-, Első pesti csatár intulókat; fellelkesítő dallamaira mentek honvédeink győzelemről győzelemre. A negyvenes években a Turszky gyalogezred karmestere volt.

6. M. Kálmán, orvos, egyetemi tanár, szül. Pesten 1849 márc. 8. Orvosi tanulmányait u. u. és Bécsben végezte; utóbbi helyen 1869. nyerte el oklevelét. 1872-73. Bécsben Bamberger tanár klinikáján előbb mint gyakornok, később mint tanársegéd működött. 1873. tanulmányútra indult külföldre és különösen a párisi és berlini egyetemeket látogatta. 1874. Budapesten telepedett le, hol már a reákövetkező évben a hasbetegségek kór- és gyógytanából magántanárrá képesített. 1882. a Rókus-kórházhoz ideiglenes főorvossá neveztetett ki. 1884. rendkivüli tanári címet kapott. Az 1885-iki országos orvosi és közegészségügyi kongresszusnak vezértitkára volt, mint ilyen az egész kongresszus szervezése és vezetése körül nagy érdemeket szerzett. A kongresszus munkálatait 1885. sajtó alá rendezte. Ugyanezen évben a budapesti egyetem bölcsészeti karán, valamint a József-műegyetemen egészségtani előadások tartásával bizatott meg. 1887. a Rókus-kórház igazgatója lett, mely minőségben egyúttal az üllői-úti új kórház (Szt. István) felügyeletével is megbizatott. 1896. a miniszteri tanácsosi címmel tüntették ki. Az országos közegészségügyi tanács másodelnöke, az igazságügyi orvosi tanács tagja, a magyar vöröskereszt-egyesület egészségügyi tanácsosa, a tiszti orvosi vizsgák országos bizottságának alelnöke, a legtöbb hazai orvosi egyesület alapító és rendes, több külföldi orvostársulat tiszteletbeli tagja. Vas, Pozsony, Torontál és Esztergom vmegye tb. főorvosa, a magyar orvosi könyvkiadó-társulat igazgató tanácsának tagja stb. Nevezetesebb munkái: Wirkung der Bohne von Physostygma venenosum(Wien.Med. Wochenschr., 1872); Az álfehérvérüségről (orv. Hetilap, 1872); Adatok a Bright-kór tanához és kezeléséhez (u. u. 1873); Über Cholesterämie (Archiv f. exp. Pathologie, 1873); Über den Einfiuss der Hautthätigkeit auf die Harnabsonderung (u. u. 1874); A bélelzáródások kezeléséhez (Orv. hetilap, 1874); A léprepedések casuistikájához (u. u. 1876); Rupture de la rate (France médical, 1876); Ideges dyspepsia (Orv. Hetilap, 1882); Adat a szövetkezöző májlob tanához (u. o. 1883); az ütérkeményedésről (u. o. 1883); A gyomor tágulási viszonyai (u. o. 1884); Az 1885-iki országos orvosi és közegészségi kongresszus tárgyalásai (1885); Ideges bélbajokról (Orv. Hetilap, 1887); A tuberculin alkalmazása körül eddig szerzett tapasztalatok (u. o. 1891).

7. M. Katica, táncosnő, szül. Pesten 1860 máj. 1. Tánctanulmányait u. o. végezte Campilli Frigyes iskolájában, honnan 6 éves korában a nemzeti szinház balletnövendékei közé lépett. A magyar királyi opera megnyitása alkalmából Podmaniczky Frigyes báró intendáns II-od táncosnővé léptette elő s hogy művészetét tökélesíthesse, több ízben külföldi tanulmányútra küldte. Legelső sikere a Sába királynőjében volt az Almea Méhtáncában. Kedvenc szerepei Naila, Sylvia, Korrigane, Coppelia, Viora, Csárdás, Nivita stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon