Müllner

Adolf, német drámaköltő és kritikus, szül. Langendorfban (Weissenfels mellett) 1774 okt. 18. (anyja Bürger Ágost német költő nővére volt), megh. Weissenfelsban 1829 jun. 11., hol 1798 óta mint ügyvéd működött. A maga idejében (nálunk is) igen kedvelt iró, kinek szinművei nagy hatással voltak a közönségre. Ma darabjai értéktelenek, bár szinszerüségük kétségtelen és M. hangulatkeltő ereje elismerést érdemel. Első műve regény volt: Incest oder der Schutzgeist von Avignon (1779). Vígjátékai: Die Vertrauten (magyarra fordította Kazinczy Gábor: A meghittek, Nagy Ignác Sziműtéra, 45. sz.), Die grossen Kinder, Die Onkelei stb. ügyesek és szinszerüek, néha jó humorral és igaz élccel; de minden költőiség nélküliek és nem is igen eredetiek, mert nagyrészt francia műveknek (eshetőleg igen szabad) átdolgozásai. Leghiresebb művei tragédiái: Der 29. Februar (1812); Die Schuld (1816); König Yngurd (1817); Die Albanserin (1820). Mind e darabok igen jól vannak szerkesztve és szép, virágos nyelven, csengő versekben irva. De M. inkább rabulista prókátor, aki a leghatásosabb helyzeteket és viszonyokat ügyesen kiszámítja, mint igazi költő; személyei pedig érdektelen bábok, melyekkel egészen tetszése szerint bánik el. Három kritikai folyóiratot szerkesztett: Literaturblatt (1820-25), Hekate (1823) és Mitternachtblatt (1826 óta), amelyekben kiméletlen támadásokat intézet azok ellen, akik nagyságát nem akarták elismerni, vagy darabjainak (ha nem akarva is) útját állták. Összegyűjtött művei: Vermischte Schriften (1824-26, 2 köt.) és Dramatische Werke (1828, 8 köt). Életét megirták Schütz (1830) és Höhne (1875). V. ö. Minor, Die Schicksalstragödie in ihren hauptvertretern (1883) és e könyv bírálatát Heinrich Gusztávtól (Philolog. Közlöny, VIII., 510. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon