Münch-Bellinghausen
Eligius Ferenc József báró, osztrák-német költő, irói nevén
Halm Frigyes, szül. Krakkóban 1806 ápr. megh. Bécsben 1871 máj. 22. A bécsi
egyetemen jogi tanulmányokat végzett, már 1826. államhivatalba lépett és 1840.
alsó-ausztriai kormánytanácsos lett, 1845. pedig az udvari könyvtár őre, utóbb
igazgatója, 1861. az urakházának tagja; 1869-71. az udvari szinházak intendánsa
volt. Költői fejlődésére egykori tanítójával, Enk von Burg Mihállyal, a nagy
műveltségű, de szerencsétlen bencés tanárral (megh. 1843.), való szoros barátsága
volt legmélyebb hatással; a pesszimitikus világnézlet és a spanyol dráma,
különösen Lope de Vega szellemének Halm műveiben való ujjászületése Enk
öröksége. Első tragédiája a Boccaccio novelláján felépülő Griseldis (1834,
magyarra fordította Fáncsy Lajos, Budapest 1843), melynek burgszinházi nagy
sikere megalapította irójának hirnevét. Második nagy sikerét Der Sohn der
Wildniss c. drámájával (1842) aratta. Der Fechter von Ravanne c drámája (1854)
a retorikus tehetségének nagyon megfelelő római imperatori korszakban mozog. E
drámája névtelenül jelent meg a szinpadon; szerzőségét, illetőleg a dráma
alapeszméjét egy Bacherl Ferenc (l. o.) nevü bajor néptanító magának
vindikálta, mire M. inkognitójából kilépett. Érdekes pszichologiai problémát
tartalmaz még Wildfeuer című vígjátéka (1846), melyben a fiunak nevelt leányban
ébredő nőiesség rajzát adja. a szinpadon kevésbbé tetszett, de mélyen megrázó
konfliktusánál és a hős érdekes jellemének kitünő festésénél fogva a többit
talán felülmulja Sampiero c. tragédiája (1847). Egyéb drámai művei: Der Adept
(1836); Camoens (1837); Imelda Lambertazzi (1838); Ein mildes Urtheil (1840);
Maria da Molina (1847); Ein Königin (1857); Iphigenie in Delphi (1857),
folytatásul Goethe Iphigeniájához); Begom Somru (1860); továbbá alkalmi ünnepi
szinjátékok Shakspere és Schiller emlékezetére. Novelláiban M. szintén szereti
a rendkivülit, a lélektani különösségeket és furcsaságokat. Költeményeiben
(1850) sok a retorika, kevés a közvetlenség. Műveinek teljes kiadása 1857-64.
jelent meg 8 kötetben, költők hagytékát Kuh és Pacher adták ki művei
összkiadásának 9-12. köteteként. V. ö. Schachinger, Briefwechsel zwischen Enk
von der Burg und M. (1890).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|