Munkácsi

1. Bernát, jeles összehasonlító nyelvész, szül. Nagyváradon 1860. Középiskolai tanulmányait a premontrei rend ottani gimnáziumában végezte. Héber tanulmányai mellett már ekkor nagy szeretet tanusított a keleti nyelvek s a régi irók iránt és tanulta a török nyelvet is. A budapesti egyetemen kiválóan az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott s nagy buzgalommal hallgatta Budenz finn-ugor, Simonyi magyar és Vámbéry török előadásait. 1879. kezdte meg irodalmi működését a Magyar Nyelvőrben. 1880. M. Kunossal egy hónapig utazgatott a moldvai csángók közt s ott értékes nyelvészeti kincsekre akadt. Ez utazás mintegy első próbájául szolgált a mindig szeme előtt lebegő nagy keleti tanulmányútjának. A moldvai csűngók nyelvjárása címü tanulmányát az akadémia a Sámuel-díjjal tüntette ki. Ugyane díjat még a két ízben nyerte el: Török kölcsönszók 1882) és Votják nyelvtanulmányok (1884) címü dolgozataival. 1882. megszerezte a tanári és bölcsészetdoktori oklevelet, de hivatalt nem vállalt s teljesen tudományos munkáinak élt. 1885. évben végre elindulhatott keleti útjára azzal az 1000 frtos utazási díjjal, melyet az akadémia juttatott neki Budenz közbenjárása folytán. Az egész nyarat a votjákok s csuvasok közt töltötte s ez utazásának eredményei a Votják nyelv szótára (egy vaskos kötet négy füzetben, befejezve 1896.); a Votják népköltészeti hagyományok (1887); a Votják nyelvtanulmányok; Votják nyelvmutatványok. Még nagyobb sikerrel utazott Szibériába a vogulok közt; 1888. indult útnak Pápai Károly etnográfus kiséretében, a magyar tudományos akadémia költségén, egy évnél tovább kutatta a nyelvkincseket a szibériai nyomorult falvakban, elhagyott pusztákon. Ez út eredményei: a vogul nyelvjárásokról szóló terjedelmes tanulmányai (az akadémiai Nyelvtudományi Közleményekben s a Magyar Nyelvőrben), részint az Ethnographiában jelentek meg. Munkásságának és önfeláldozó utazásainak elismeréséül a magyar tudományos akadémia 1890. levelező tagjává választá, 1891. a helsingforsi finn-ugor társaság iktatta őt tagjai közé, 1892. pedig a magyarországi néprajzi társaság alelnöke lett. 1890. a pesti zsidó hitközség tanfelügyelőjévé választotta meg, s e hivatalában épp oly lelkesen működik, mint a nyelvészet terén. Példa rá az a nagy reformtervezet, melyet ő készített el a pesti zsidó népiskolák és a középiskolai hitoktatás számára. Az említetteken kivül fontosabb értekezéseit a m. ud. akadémia 1891. almanachja és a Nyelvtud. Közlemények 25. köt. tárgymutatója sorolja elő.

2. M. Flóra, 1. Feleki.

Forrás: Pallas Nagylexikon