Munkaidő
A munkásosztály egyik legsűrübben hangoztatott panasza a
munkanap, azaz a tényleges munkában töltött idő tulságos hossza. A tulhosszu M.
a munkás testi, szellemi és erkölcsi életére nézve nagy veszélyekkel járván, a
M. törvényes szabályozása már régebbi idő óta foglalkoztatta a törvényhozókat.
A szabályozás tekintetében meg kell különböztetni a gyermekek és a női
munkások, valamint a felnőtt férfimunkások munkaidejét, az éjjeli és vasárnapi
munkát. A munkaerő és munkakedv megóvása céljából követelményként felállítandó,
hogy a gyermekkor teljesen eltiltandó a munkától, a fiatal munkások (1. o.)
csak korlátolt számu órákon át alkalmazandók és lehetőleg az éjjeli munkától
kizárandók. A családi élet megóvása érdekében az oly nők, kik háztartást
vezetnek, csak kevesebb órán át alkalmazandók; a felnőtt férfimunkás munkaideje
is szabályozandó, az étkezésre kellő idő engedtessék, a munkásnak adassék
minden héten egy pihenő nap. Némely állam elfogadta a normális munkanap
intézményét, amelynél ugyanis a törvény megállapítja a munkanap maximális
tartamát, továbbá a munkanap törvényes kezdő és végpontját. Anglia a
védelemezett egyénekre már 1847. honosította meg a normál-munkanapot (11 óra).
Svájcban és Ausztriában az összes ipari munkások számára állapíttatott meg
törvényes munkanap. Újabban a különböző államok munkáspártjai a 8 órai munkanap
behozatala érdekében indítottak meg nagyobb mozgalmat, amelytől az alkalmazás
nélküli munkások elhelyezését és munkabérek emelkedését várják. Az
iparfelügyelők által 1887. és 1888. megvizsgált hazai ipavállalatoknál való 8
órai munkaidő 4 gyárban, 9 órai 157., 10 1/2 óra 117., 11 órai 157., 11 1/2
66., 12 órai 231., 12 1/2 órai 7., 13 órai 30. és 13 1/2 órai 8-ban, mig 136
gyárban a munkaidő tartama bizonytalan. A legrövidebb a munkaidő a kincstári
dohánygyárakban, a leghosszabb az üveggyárakban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|