Munkamegosztás

az a munkaszervezési eljárás, mely a termelést egyes ágakra elválasztja oly módon, hogy az egyes munkaerő lehetőleg egyenlő munkanemek elvégzésére fordíttassék. Megkülönböztetendő gazdasági és technikai M. Az előbbi önálló foglalkozások elválasztásához vezet s minthogy ezen a gazdasági felosztáson alapulnak a nagy társadalmi foglalkozási csoportok, ez társadalmi M.-nak is neveztetik. A technikai M. az egyes javak előállítására szükséges munkákat is tovább osztja fel, olyképen, hogy minden munkás a termelésnél szükséges munkának csak egyes részét végezi s ezen részmunkák egyesítéséből keletkezik az egész befejezett termék. A M. területileg is érvényesül, egyrészt ugyanazon állam egyes részei között, amennyiben egyes vidékek bizonyos termékek előállítására különös gondot fordítanak, másrészt a különböző államok között (nemzetközi M.), minek következtében bizonyos népek különösen egyes foglalkozásokban tünnek ki. Igy vannak földmives, iparos, kereskedelmi nemzetek. A M., melynek előfeltétele a munkaegyesítés, eredményezi, hogy a munkaerők ugyanabban az időben, ugyanazon erőkifejtéssel többet termelhetnek, mintha minden egyes munkaerő egymásután ugyanazon műveleteket végezné s hogy a munkaerők összessége oly termékek előállítására képes, amelyeket az egyes erők előállítani egyáltalán képtelenek volnának. A M. az utolsó században a nagyüzem fejlődésével s a gépek alkalmazása következtében rendkivüli haladást mutathat fel s a termelés nagyobbodásának egyik leglényegesebb tényezője. A technikai és gazdasági M. általános előnye, hogy általuk a munkaerő munkaképessége mennyiségileg és minőségileg fokoztatik.

Forrás: Pallas Nagylexikon