Munkamegosztás

Tág értelemben különböző és egyszersmind egymással kölcsönhatásban lévő munkafajták, termelési funkciók, általában a szakmák, foglalkozások, illetve ezek összességének, valamint a köztük lévő kapcsolatoknak a rendszere. A foglalkozások sokféleségét a gazdaságstatisztika, a munkaökonómia, az ágazati gazdaságtanok, a demográfia vizsgálja. Az emberi munkatevékenységek különböző foglalkozási ágakká, szakmákká való szétválása, elkülönülése lehetővé teszi a specializációt, ezzel nagymértékben emeli a munka termelékenységét, a munka hatékonyságát. A társ.-i munkamegosztás következtében az egyének, a közösségek, a termelőegységek és termelőágak kölcsönösen függnek egymástól (mivel egymás számára tevékenykednek, tevékenységeiket kicserélik). A munkamegosztás nemcsak egy-egy országon belül létezik, hanem nemzetközi méretekben is. A nemzetközi munkamegosztásban az egyes tevékenységek arra a helyre kerülnek, ahol a legproduktívabbak (azaz ahol a szakértelem legjobb felhasználása történik). A végső eredmény az, hogy senki sem végez mindenfajta munkát egy termelési folyamatban, hanem mindenki arra szakosodik, amiben előnye van. A gazdaságok fejlődésük során mind specializáltabbá válnak. A munkamegosztás lehetővé teszi, hogy egy feladatot kisebb részegységekre bontsanak fel, amelyeket egy-egy szakember gyorsabban képes elsajátítani és végrehajtani.

Benedek András

Szerkesztette: Lapoda Multimédia