Munkanélküliség

A modern társ.-ak alapvető problémája. A foglalkoztatottak azok, akik valamilyen fizetett munkát végeznek, valamint olyanok, akiknek van munkájuk, de betegség vagy szabadság miatt nem dolgoznak. A munkanélküliek csoportjába azok tartoznak, akik nincsenek foglalkoztatva, de aktívan munkát keresnek vagy arra várnak, hogy visszatérhessenek a munkába. A Nemzetközi Munkaügyi Szerv. ajánlása szerinti értelmezés: azok, akiknek nincs munkájuk, de nem is keresnek munkát: nem számítanak bele a munkaerő-állományba. A munkanélküliségi ráta az a szám, amelyet úgy kapunk, hogy a munkanélküliek számát elosztjuk a teljes munkaerő-állománnyal. A munkapiacon három különböző fajta munkanélküliséget különítenek el: frikciós, strukturális és ciklikus munkanélküliséget. A frikciós munkanélküliség jelentősége azzal függ össze, hogy az emberek változtatják lakóhelyüket, állásukat vagy életciklusuk más-más szakaszaiba lépnek. Még ha a gazdaságban teljes volna is a foglalkoztatottság, mindig lenne bizonyos mozgás amiatt, hogy emberek az iskoláikat elvégezve munkát keresnek, vagy másik városba költöznek. A strukturális munkanélküliség jellemzője, hogy nem fedi egymást a munkaerő-piaci kínálat és kereslet. Az egyik fajta munka iránt nő a kereslet, a másik iránt csökken, s a kínálat nem igazodik e változáshoz. Gyakran tapasztalható egyensúlyhiány a különböző foglalkozási vagy földrajzi területek között, mivel bizonyos szektorok másokhoz képest növekednek. A ciklikus munkanélküliség akkor lép fel, amikor alacsony szintű a munka összkereslete és az összes kibocsátás csökkenésével a munkanélküliség gyakorlatilag mindenütt nő. Ilyen növekedés játszódott le Mo.-on 1990?1993-ban, amikor mintegy 30 ezer főről (1990. május?június) mintegy 700 ezer főre növekedett a regisztrált munkanélküliek száma. E folyamaton belül sajátos ciklusokat mutat a pályakezdő munkanélküliek létszámának változása 1993?95 között (ábra). A munkanélküliségnek ez a gyakorlatilag mindenütt tapasztalható növekedése annak a jele, hogy a megnövekedett munkanélküliség jórészt ciklikus jellegű volt. A munkanélküliség ciklikus és egyéb fajtáinak megkülönböztetése kulcsfontosságú a munkapiacok általános állapotának diagnózisa szempontjából. Nagymérvű frikciós vagy strukturális munkanélküliség léphet fel annak ellenére is, hogy a munkapiac összességében egyensúlyban van, például olyankor, amikor erőteljes munkaerőmozgások tapasztalhatók. A munkanélküliség az ipari forradalom óta sújtja a fejlett országokat, azonban okainak és költségeinek megismerését csupán a modern makroökonómiai elmélet kialakulása tette lehetővé. Ma nyilvánvaló, hogy a recessziók és a velük járó nagyarányú munkanélküliség rendkívül költségesek a gazdaság számára. A pangás jelentősebb időszakai, mint például az 1970-es és az 1980-as évek, az évi GNP kétötödébe kerülnek egy-egy országnak, amellett rajta hagyják nyomukat az embereken, mert a munkanélküliség stresszhez, a képességek elvesztéséhez és gyakoribb megbetegedésekhez vezet. Mo.-on a Közp.-i Statisztikai Hivatal a munkanélküliséggel, a foglalkoztatottsággal és a munkaerő-állománnyal kapcsolatos havi statisztikai adatokat egy reprezentatív lakossági mintavétel keretében gyűjti össze. A munkanélküliség okainak strukturális rendszere mélyen beágyazódik azokba a társ.-i intézményrendszerekbe, amelyek a modern ipari társ.-akat működtetik, és formálják. Legfontosabb közöttük a munkaerőpiac, amely társ.-i tulajdonságaiban alapvetően különbözik más piacoktól, így a javak, a tőke és a pénz piacától. Ezektől való különbözősége röviden abban áll, hogy a munkaerőpiacon a keresleti és kínálati oldal közötti viszony eredendően aszimmetrikus, azaz a munkavállalók stratégiai cselekvési programjai sohasem tudják kiegyenlíteni a munkaadók piaci monopolhelyzetéből fakadó s rájuk nehezedő hátrányokat. Az aszimmetria hatalmi viszonyokban, érdek-képviseleti és érdekérvényesítési intézményekben jelenik meg, és azokban a konfliktusokban, amelyekből az ipari társ.-ak tört.-e áll. A konfliktusok megoldásának kísérletei, módjai újrarendezik az aszimmetrikus viszonyokat, s az új konszenzus megteremtése által kialakítják a munkaerőpiac működéséből fakadó konfliktusok társadalmilag elfogadható szintjét.Az életmód negatív változása, a munkanélküli személyiségének széttörése drámai teherpróbának teszi ki a munkanélküli családját. A munkanélküliség következtében a családon belül nemcsak az anyagi terhek fokozódnak, hanem a család tagjainak, generációinak szembe kell nézni a közvélemény intoleranciájával is. Kimutathatóan nőnek a házastársi konfliktusok, gyarapodnak a válások, a munkanélküliek gyerekei körében megnő a deviáns viselkedések gyakorisága. A munkanélküliség valóban egy olyan krízisállapot, amely egyéb pszichés krízisállapotokhoz hasonlítható. A munkanélküli erről a mélypontról saját önerejéből kijutni csak igen nagy nehézségek árán képes, szüksége van egyéni és csoportos támaszra, törődésre fiatalok, pályakezdők munkanélkülisége, ifjúsági munkanélküliség.

Benedek András

Szerkesztette: Lapoda Multimédia