Munkaoktatás

Ped.-i irányzat, amely a munka és a tevékenykedtetés fejlesztő hatásának tudatos felhasználására törekszik a nevelés és az oktatás folyamatában. A munkának nev.-sel és oktatással történő összekapcsolása régebbi korokra nyúlik vissza, a XVII?XVIII. sz.-tól pedig több haladó gondolkodó is (pl. J. Locke, J. Bellers, J.-J. Rousseau, J. H. Pestalozzi, F. W. A. Fröbel és nálunk Tessedik Sámuel) hangoztatta a tanulók fizikai munkájának ped.-i értékét, és annak isk.-i bevezetésén fáradoztak. A munkaoktatás, mint reformpedagógiai törekvés a múlt század második felében alakult ki és e század elején teljesedett ki. A különböző munkaoktatás koncepciók révén a munka ped.-i vonatkozású jelentése kiszélesedett. Így a munka lehet: az alaki képzés eszköze, nevelő és emberformáló tevékenység, az aktív és cselekvő tanulás módszer e, a társ.-i életre való felkészítés színtere, a tanuló spontán önkifejezésének lehetséges kerete. ? A szlöjd típusú munkaoktatásban a gyerekek az isk.-i tanulmányaik keretében kézimunkát és egyszerű munkaműveleteket sajátítanak el. G. Kerschensteiner munkaoktatásában a munka az állampolgári nevelés eszköze, miközben a gyerekek a munkavégzéshez szükséges készség eket sajátítják el. ? Az orosz-szovjet munkaoktatás a marxi politechnikai oktatás elméletére épít, mely szerint az ?emberi lény megteremtése a munka segítségével? valósítható meg.

Heimann Lászlóné

Szerkesztette: Lapoda Multimédia