Munkára nevelés

A nev.-i folyamat egészét átható komplex elv és tevékenység, melynek eredménye az aktív, kezdeményező, alkotó ember, aki tud és szeret dolgozni, akiben kialakult a munkához való viszony. A munkára nevelés alapvető feltétele az isk. tevékenységének olyanná alakítása, hogy abban az elmélet és gyakorlat egységében megvalósuló szellemi és fizikai munka sokféle változata s a munkaformák egész rendszere álljon a gyermekek, serdülők és ifjak rendelkezésére, s ezek tegyék lehetővé a legkülönbözőbb munkavégzéseket. A munkára nevelés a következő főbb területeken valósítható meg.

1. A tanítási-tanulási folyamatban, melynek munkára nevelő hatása több tényező együttes meglétét teszi szükségessé:

a) Egyik alapvető tényező, olyan korszerű műveltségi anyag, mely a társ.-tud.-ok, a term.-tud.-ok és a technika alapvető tartalmi kérdéseit ped.-ilag rendszerezetten magában foglalja, s így lehetőséget nyújt arra, hogy az ált. képzés korszerű koncepciója a modern term.-tud.-i-technikai tájékozottságot is jelentse.

b) A tanítási-tanulási folyamat olyan megszervezése, hogy az ne csupán az ismeretek megértését, hanem azoknak a reproduktív és produktív alkalmazásokban történő felhasználását is biztosítsa. Az alkalmazások, a feladatmegoldások széles körű rendszerének biztosítása az oktatási folyamatban ? a munkára nevelés egyik legfontosabb feltétele.

c) Olyan szerv.-i formák és módszerek (gyakorlati foglalkozás) a tanítási-tanulási folyamatban, melyek egyrészt lehetővé teszik, másrészt ösztönzik is az alkotó munkát, a tanulói kezdeményezést, az elmélet és gyakorlat összekapcsolását ennek a folyamatnak egészében. A munkára nevelés ugyanis nem néhány tantárgy ügye, hanem valamennyi tárgy együttes, korszerű tanításának eredménye. A tanítási-tanulási folyamatban fontos szerepük van ilyen szempontból a gyakorlati jellegű óráknak, éspedig nemcsak az ún. politechnikai jellegű, hanem a társ.-tud.-i és művészeti tárgyakban is. Ez összefügg a tanítási-tanulási folyamat olyan realizálásával, hogy abban az ismeretszerzés és alkalmazás ciklikus váltakozása során az alkalmazások szintje a szükséges mértéket elérje. d) Olyan tanár-diák viszony, mely lehetőséget és ösztönzést jelent a kezdeményezésre, kérdezésre, hipotézisalkotásra, gondolkodásra, vitára s mindazokra a szellemi tevékenységekre, amelyek nélkül nevelő hatású munka (akár szellemi, akár fizikai munka) nem lehetséges.

2. A tanítási-tanulási folyamat azonban csak a szűkebben vett területe a munkára nevelésnek. Ezt a területet a lehetőségek sokféle egyéb változata egészíti ki és veszi körül. Nevelő hatékonyságuk különösen jelentős abban az esetben, ha különböző szálakon szerves összefüggésben vannak a term.-tud.-i tárgyakkal és a matematikával, s ennek következtében a fizikai munkával összekapcsolt szellemi munka megfelelő szinten jelenik meg bennük. További fontos feltétele nevelő hatásuknak, hogy maximálisan érvényesüljön bennük a fiatalok kezdeményezése, a tervezés és szervezés munkájában való aktív részvétele, a reproduktív jellegű munkák mellett a produktív jellegűek megfelelő aránya.

3. Fontos színtér a munkára nevelés szempontjából azoknak a különböző szakköröknek a rendszere, amelyek a fiatalok speciális érdeklődési körének megfelelően különleges lehetőségeket biztosítanak az alapműveltség anyagának meghatározott irányban való kibővítésére, s az ennek megfelelő alkotó jellegű (szellemi és fizikai) munkák elvégzésére, feladatok megoldására.

4. Kiemelkedően fontos lehetősége a munkára nevelésnek a szakképzéssel való kapcsolat biztosítása, s a tanulóknak valamilyen termelőmunkában, szolgáltatásban való részvétele. Már közvetlenebb kapcsolatot biztosít a termelés színhelyére tett, jól szervezett kirándulások, üzemlátogatások rendszere, mert a tanultak alkalmazását, új tapasztalatok szerzését, a munkával kapcsolatos érzelmi tényezők ápolását, s a dolgozó, a munkás ember megbecsülésére való nev.-t fokozottan lehetővé teszi. A munkához való viszonyt nem lehetséges kialakítani a munkával kapcsolatos pozitív érzelmek felkeltése nélkül. A szakképzésben közvetlen a kapcsolat a termelőmunkával abban az esetben, amikor a tanulók ténylegesen is részt vehetnek ennek valamilyen ágában.

Benedek András

Szerkesztette: Lapoda Multimédia