Munkásméh

elkorcsosult ivaru nőstény, közönségesebben nemnélkülinek mondják. A M.-eknél hiányzik a megtermékenyülés lehetősége, ámbár kivételesen (álanya) petét is raknak, miből azonban pusztán herék fejlődhetnek. Rendes foglalkozásuk a fiasítás etetése, mihez azonnal hozzáfognak, amint a sejtből kikeltek. Ők építik a lépeket (1. o.) ama viaszlemezkékből, melyeket a hasoldali potrohgyűrük alól kiválasztanak és gyüjtik a virágnedveket (nektár), miből a mézet készítik, a himport, mely a fiasítás etetésére szolgál s a tapasztó viaszt (propolis), mellyel a lépeket a lakás falához erősítgetik, a réseket betömik, s a röpülőlyukat megszűkítik. Nyolc napos korban már kirepülnek, megszűkítik. Nyolc napos korban már kirepülnek, de a rendszeres gyüjtő útjaikat csak 16-18 napos korukban kezdődik. Külsejükre nézve hasonlítanak az anyaméhre, csakhogy apróbbak s különösen potrohuk rövidebb. Egymás közt sem térnek el, csak annyiban, hogy a szőrmezük többé-kevésbbé kopott, s igy világosabbak vagy sötétebbek, sőt van köztük kopasz, koromfekete is. Nyelvükkel, melynek hosszusága fajták szerint szintén kissé eltérő, a virágnedveket nyaldosva mézgyomrukba gyüjtik s hazaérkezve a sejtekbe kiürítik; a himpor gyüjtésre a hátsó lábpárok gyüjtőkészüléke szolgál, mely két részből áll: a látőnek (tarsus) kiszélesedett és merev szőrrel megrakott első tagja alkotja az u. n. kefécskét, a kiszélesedett lábszár kimélyesztett alsó része a kosárkát, melybe a himporgömbök ragasztatnak, miről a virányról hazatérők könnyen felismerhetők. A M.-ek egyik rettegett attributuma a méreghólyaggal ellátott egyenes fulánk (1. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon