Munkay

János, kat. pap, egyházi iró, szül. Nagyfaluban (Árva) 1820 jul. 13., megh. Garam-Újfalun 1890 márc. 6. Gimnáziumi iskoláit Rózsahegyen és Egerben, a teologiát Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték 1850 jul. 16. Káplán volt Balassa-Gyarmaton, 1855. plébános Kékkőn, majd alesperes, később plébános Bossán, végül Garam-Újfalun. 1888 máj. 12. esztergomi címzetes kanonok. Irodalmi munkássága nagyon kiterjedt. Önálló művei: Korunk fő tévedései a religió körül (Pest 1853); Mennyei nefelejts (Bécs 1854); Istennek földi országa (Pest 1855); Jézus Krisztus Isten fia (Balassa-Gyarmat 1858. ugyanez tótul is); A boldogságos szűsz Isten anyja Máriának élete (Pest 1865); A 89-iki elvek és a kereszténység (u. o. 1865); A szentségek szentsége (u. o. 1874); Az oltári áldozat (Budapest (1880-84, 5 füzet); Superintendens-e vagy püspök (u. o. 1886) stb. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarn.

Forrás: Pallas Nagylexikon