Murány vára
keletkezése mondai homályában enyészik el, fénykora egy
szerelmi hősköltemény, vége - a pusztulás. A vár építéét a hagyományok Gömör
kis királyainak, a Bebebeknek, mások az Ilsva nemzetségnek, mások meg Giskrának
tulajdonítják. Mindezek csak feltevések, mert a várral már 1271. találkozunk,
mikor azt V. István király Gunig comesnek adományozza. Ez azt mutatja, hogy a
vár közvetlenül a tatárjárás után már állott. Legrégibb birtokosaiul a XIII.
sz.-ban Gömör vmegyében már virágzott Ilsvaiakat ismerjük. Tőlük kerülhetett
több gömöri uradalommal a Bebekek kezére, akik ott 1401. kaptak adományokat.
Erzsébet királyné idegenből behivott hivének, Giskrának adta s a csehek többi
váraival egyenlő csapása volt messze vidéknek, amig a nagy királynak, Mátyásnak
vezére, Szapolyai István azt el nem foglalta. A vár uradalmával együtt 1500
körül már a Tornallyaiak kezén van. 1549. királyi birtokká lett. Az örökös
pénzzavarban szenvedő kincstár igyekezett rajta tuladni. 1600. Rákóczi
Zsigmondnak kinálta 40 000 frtért, majd Rotthal János Jakab bárónak 100 ezer
frton zálogosította el. Az 1608. k. e. XXIII. t.-c. elrendelte, hogy a hatalmas
murányi uradalom a még nem honosított Rotthaltól visszaváltassék. Széchy Tamás
1609. Rotthalnak lefizetvén a zálogösszeget, M.-ra és uradalmára királyi
donációt kapott. Ettől kezdődik itt a Széchyek uralma és M.-nak fénykora.
Széchy Tamásról fiára, Györgyre szállott; neje, Homonnay Mária 1613, megvevén
azt apósától, Széchy Tamástól, György úr innen dacolt előbb II. Ferdinánd
királlyal, majd előbbi urával, Bethlen Gáborral. Széchy György és neje M.-t a
protestáns szellem és műveltség egyik középpontjává tették. Széchy Györgynek
1625. váratlanul bekövetkezett halála után özvegye mint hű királypárti
háborítatlan birtokában maradt a várnak, lefizetvén a kamara által újabban
pótlásul követelt 22 ezer tallért, a vár és uradalma 1626 ápr. 14. tulajdonul
reá iratott, de hitlevelet kellett adnia, mely szerint: «Murányi várat idegen
fejedelmeknek kezébe nem ejtem, névszerint pedig az erdélyi fejedelemnek, sem
pedig erdélyi fejedelemhez tartozó embernek (át nem adom), sőt még
testamentumomban is... Erdélyhez tartozandó embernek nem hagyom, sem adom». Ő
hiven meg is tartotta fogadását, de leánya Mária anyja halála után I. Rákóczi
György pártjára állott. Az ekkor történt események szolgáltatták a tárgyat
Gyöngyössy István «Mársal társalkodó murányi Venus»-ához s Tompa meg Petőfi
«Széchy Mária» címü remek költeményeikhez. A királyi hadvezér, Wesselényi
Ferenc a várral együtt a szép úrnő szivét is megnyerte s a vár királyi
megerősítéssel kezükön marad (1645). A gyászos emlékü Wesselényi-féle
összeesküvésnek középpontja volt M. Wesselényi halála után az összeesküvés
felfedeztetvén, Lotaiai Károly herceg M.-ot ostrom alá vette és Széchy Mária
hősies védelme dacára elfoglalta azt 1672. Az itt talált iratok döntő
befolyással voltak hazánk további sorsára. Thököly Imre felkelése idejében
kurucok, labancok felváltva birták. 1702. tűzvész rongálta meg a várat. 1706.
már II. Rákóczi Ferenc kedvelt hivének, Bercsényi Miklósnak birtokában
találjuk, aki egy ideig itt őriztette a magyar szent koronát. A szatmári
békekötés után M. jelentősége is elveszett. 1720. III. Károly király Koháry
István grófnak adományozta az uradalommal együtt s ezzel a vár átadatott a
lassu enyészetnek. Ma az egykor hozzá tartozott uradalmak a Koburg-Koháry
hercegek birtokában a munka diadalát hirdetik a hajdani erőszak fölött. A
murányi várrom mellett Koburg herceg a negyvenes években turistaházat
építtetett, melyet Petőfi is meglátogatott felsőmagyarországi útjában s akkor a
ház kapujába késsel véste be: Petőfi Sándor 1846 julius 14-ikén. Alatta Tompa
Mihály későbbi kézirása látszik. A murányi uradalmi felügyelőség üvegfedél alá
foglaltatta az érdekes feliratokat.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|