Murat

(ejtsd: mürá) Joakim, Nápoly királya, I. Napoleon egyik legvitézebb tábornoka, szül. 1771 márc. 25., főbelövetett 1815 okt. 13. Atyja, aki La Bastideban (Cahors mellett, département Lot) korcsmáros volt, tehetséges fiát a papi pályára szánta. A forradalom kitörésekor beállott katonának s vitézsége jutalmául egy lovas vadászezred parancsnoka lett a pirenei hadseregben. A rémuralom megdöntése után azonban (1794 jul.) állásától elmozdították. A következő időben Bonaparteval ismerkedett meg, kit azután a konvent védelmében (vendémiaire 13., 1795 okt. 5.) megsegített és mint szárnysegéd Olaszországban kisért. Őt bizta meg Bonaparte 1796 máj. az elfoglalt 21 zászlónak Párisba való szállításával és átadásával, mire a direktorium dandártábornokká nevezte ki. Azután visszatért az olasz csatatérre és lovascsapatai élén hősiesen harcolt Borghetto-, Roveredo-, Bassano- és Rivolinál, nemkülönben a Tagliamentón való átkelés alkalmával. 1798. Egyiptomba kisérte Bonapartét és Sziriában is, nevezetesen Gaza és St. Jean d"Acre előtt bámulatos vitézséget tanusított. Ő döntötte el a győzedelmet Abukir mellett 1799 jul. 25., mire Bonaparte hadosztálytábornokká nevezte ki. Az államcsiny alkalmával (brumaire 18.) 60 gránátos katonával szétkergette a St. Cloudban gyülésező konzuli gárda főparancsnokává nevezte ki; 1800 jan. 20. pedig Karolina hugával házasítá őt össze. 1804. (jan.) Napoleon császár Páris főkormányzójává tette, a koronázás után pedig birodalmi marsallá, francia herceggé, admirálissá és a becsületrend főtisztévé nevezte ki vitéz és hű emberét. Az 1805. évi hadjárat alatt M. a lovasságot vezényelte. Okt. 8. megverte az osztrákokat Wertingen mellett, Wernecke tábornokot pedig 16 ezer emberével elfogta és nov. 13. már Bécs előtt állott. Kutuzovot ugyan és oroszait Hollabrunnál (nov. 16.) menekülni engedte, de az austerlitzi csatában (dec. 2.) nagyban hozzájárult a diadal kivívásához. Napoleon ebbeli érdemei fejében 1806 márc. 15. az újonnan alakított Berg nagyhercegség urává nevezte ki. Az 1806-1807. porosz-orosz háboruban részt vett a jenai ütközetben és elfoglalta Erfurtot s Prenzlaut; kitünt Eylau és Friedlandnál s hatalmába keríté Königsberget. A tilsiti békekötés után a császár Spanyolországba küldötte és M. birta rá IV. Károlyt a végzetes bayonnei útra. 1808 április 23-án a francia sereggel Madridba vonult. A spanyol trónt ugyan nem ő kapta, hanem Bonaparte József, de kárpótlásul a császár augusztus 1. a Két Szicilia királyává nevezte ki M.-ot I. Joakim néven. Nápolyt szept. sikerült elfoglalnia, Szicilia azonban az angol hajóhad védelme alatt továbbra is megmaradt a Bourbonok kezében. Az 1812. orosz hadjáratban tizezer emberével vett részt. Midőn a császár a katasztrófa küszöbén, 1812 dec. 5. a nagy seregtől megvált és sietve haza menekült, M.-ra bizta a fővezérletet és ebben az állásban rendezte M. a borzasztó visszavonulást Szmolenszktől Vilnáig. Részt vett a drezdai csatában, melyben a franciák jobb szárnyával az osztrákokat teljesen legyőzte. A lipcsei csata után ott hagyta Napoleont és 1814 jan. 11. megkötötte Ausztriával azt a szerződést, mely neki Nápolyt biztosította. Az első párisi békekötés és a bécsi kongresszus tanácskozásai nem igen kedveztek M. ügyének, amennyiben a nápolyi Bourbonok föltétlenül követelték M. letételét. Ezek hallatára M. titkos összeköttetésbe lépett Napoleonnal és midőn ez Elbát elhagyva, Franciaországba vissztért, M. 1815 febr. megszállotta az Egyházi-Államot és márc. 30. hadüzenet nélkül Ausztria ellen hadat indított, majdnem ugyanabban a pillanatban, amidőn Ausztriának a kongresszust M. javára megnyerni sikerült. M. 40 ezer emberrel nyomult a Po felé és miután egész Olaszország függetlenségét proklamálta, Ferrara táján ütközött meg az osztrákokkal, akik azonban ápr. 12. legyőzték, Tolentino mellett pedig (máj. 2.) hadát teljesen megsemmisítették. A waterlooi csata hirére M. (aug.) Korzikára menekült, hol néhány olasz és francia hive kis hadat gyüjtött, melynek élén szept. 18. nápolyi királyságának visszafoglalására indult. A Bourbon-kormány azonban megtudta ezt a tervet és mindent megtett, hogy M.-ot tőrbe ejtse. Monteleone közelében elfogták s Pizzo várában főbelőtték. Bátran halt meg. Tetemeit az ottani templomban helyezték nyugalomra. Cahors városában emlékszobrot állítottak neki. Özvegye, Mária Annunciata Karolina (szül. Ajaccióban 1782 márc. 26., megh. Firenzében 1839 máj. 18.), a Lipona grófnő (anagramm Napoli-ból) címet vette fel. V. ö. Gallois, Histoire de J. M. (Páris 1828); Helfert, Joachim M., seine letzten Kämpfe und sein Ende (Bécs 1878); Thoumas Ch., Les grands cavaliers du premier empire (Páris 1890-92); Sassenay, Les derniers mois de M. (u. o. 1896).

M. Joakim két fiut és két leányt hagyott hátra; ezek: M. Akilles (szül. 1801 jan. 21., megh. 1847 ápr. 15.) Amerikába költözött és Floridában folytatott gazdaságot. 1826. nőül vette Dudley Karolinát, Washington unokahugát. Művei közül említendő: Exposition des principes du gouvernement républicain tel qu"il a été perfectionné en Amérique (1833). Lucien Napoleon Károly (szül. 1803 máj. 6., megh. 1878 ápr. 10.), szintén Amerikába költözött. 1831. nőül vette Fraser Georginát. Az 1848. februári forradalom után Franciaországba tért vissza, ahol képviselővé választották. Napoleon 1849. turini követté, 1852. szenátorrá, 1853. pedig herceggé nevezte ki. Az 1859-61. olasz politikai mozgalmak idején III. Napoleon azt a tervet forgatta eszében, vajjon nem lehetne-e Lucien Napoleont Nápoly s Szicilia trónjára emelni. Neje 1879 febr. 10. halt meg. E házasságból 3 fiu és 2 leány származott: József Joakim, M. herceg, Kleve és Berg fejedelme, szül. 1834 jul. 21., III. Napoleon szárnysegéde volt egy ideig. Részt vett az 1870. francia-német hadjáratban és a németek fogságába esett; 1854 óta nőül birta a wagrami herceg leányát (megh. 1884). Akilles Napoleon, szül. 1847 jan. 2. 1868. Dadiánit, mingreliai hercegnőt birja nőül. Lajos Napoleon (szül. 1851 dec. 22.), egy ideig XV. Károly svéd király szolgálatában állott. Karolina Letitia (szül. 1851 dec. 31.), 1850. Chassiron úrhoz, 1871. pedig Garden of Ketisham Hall Jánoshoz ment férjhez. Anna (szül. 1841 febr. 3.)? 1865. Noailles Antal grófhoz, Mouchy herceghez ment nőül; Eugenia császárnő legbensőbb barátnője volt.

M. királynak leányai: Letitia Jozefa (szül. 1802., megh. 1859 márc. 12.), Pepoli marquishoz ment nőül. Lujza Julia Karolina (szül. 1805., megh. Ravennában 1889 dec. 1.), Rasponi grófnak volt a neje.

Forrás: Pallas Nagylexikon